Goretrust - Last Revolution

	Kiadó:	STF
	Együttes:	Goretrust
	Megjelenés éve:	2008
	Ajánlja:	downer
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Nem tudom, mit csinálnak mostanság a magyar death metal zenekarok, de azt kell látnom, hogy külföldi kiadók küldözgetik nekünk a CD-iket. Nemrég ugye a miskolci Slytract került osztrák céghez, most meg itt van a pesti Goretrust, akik a német STF Records segítségével szabadítják a világra „barátságos” muzsikájukat. Persze ez nem mindig jelent zajos sikereket, sőt, sokszor hatalmas csalódás a vége, de jelen esetben a nekem kiküldött anyag alapján igen lelkesnek tűnik mind a banda, mint pedig a kiadó.

Azt mondjuk nem tudom, hogy Németországban mennyire van igény ezekre a kezdő halálmetal alakulatokra, ennek ellenére bízom benne, hogy sikerül helytállni a 2005-ben alakult csapatnak. Zenéjük alapján van bennük potenciál, bár még fejlődni is van hova.

A Last Revolution igen rövidre sikeredett, de ez egy cseppet sem baj, hiszen annál energikusabb az a fél óra, amibe a nyolc dalt belesűrítették. A stílust tekintve az európai death metalhoz állnak közel a srácok, főleg az olyan gárdákhoz, mint az Amon Amarth, az Unleashed, vagy a Hypocrisy. Ebből már az is leszűrhető, hogy itt nem feltétlenül az eszetlen aprításon van a hangsúly, hanem inkább a súlyos, groove-os középtempókon. Ebből a szempontból mondjuk a legendás Autopsy-éval is rokonítható a zene, csak modernebb a köntös.

Rögtön a nyitó Departure-nél kiderül, hogy mi a lemez erőssége: remekül szól. A legörömtelibb a basszusgitár előtérbe helyezése, hiszen a hangszert kezelő Gyuricza Péter remek dolgokat röffent ki négyhúrosából. A dobok is kellően arányosan szólnak, a Föld középpontjáig hangolt gitár pedig mocskosul odavág. A riffpengetés mellett az éneket is felvállaló Nemes Marcell hangja mondjuk inkább black metalos sakálüvöltés, de szerintem illik a zenéhez.

Engem a legjobban a már említett, zsíros főriffel bíró Departure, a brutális sulykolással bíró Paradox Of Death, a lemez leggyorsabb dala, a Funeral Orgies, illetve a záró, hangulatos, doom-betéteket is tartalmazó Last Revolution fogott meg.

Bár valószínűleg nem fogom sűrűn elővenni ezt a korongot, mindenesetre megérte megismerkedni vele. A stílus kedvelőinek kötelező!