Lights Go Out - A Remény Romjain

	Kiadó:	Szerzői
	Együttes:	Lights Go Out
	Megjelenés éve:	2008
	Ajánlja:	dzsi
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

Mindig öröm olyan zenekarral találkozni itthon, ami nagy figyelmet fordít a minőségre. A debreceni Lights Go Out egy olyan brigád, ahol minden klappol: a zenei teljesítmény mellett a szövegek és a külcsín igényessége is kiemelkedő (nem kevés pénzt beleölve ezzel a produktumba). Jelen kiadvány különlegessége mindemellett, hogy ének téren egy egész kis all-star gála tanúi lehetünk hallgatása során.

Utóbbi gondolatot azért emeltem ki ennyire, mert a zenekar útjai az elmúlt időszakban elváltak eddigi énekesüktől, helyére azonban nem sikerült még megfelelő utódot találni. Móricz Laci gitáros állítása szerint egész szép kis megasztár első fordulón estek át, aminek következtében a korongot olyan vendégénekesekkel rögzítették többek között, mint Tóth Gergő (Blind Myself), Pityesz (Neck Sprain), Gabó Ádám (Cadaveres), valamint a csapat előző vokalistája és baráti köre is nagy segítséget nyújtott ebben.

A lemezt megelőzte egy demo és egy EP is, illetve a zenekar tagjai több ismert magyar banda sorait is erősítették (részben jelenleg is), tehát nem első szárnypróbálgatások ezek, ami - ahogy fentebb írtam - masszívan megmutatkozik a minőségen.

Stílusukat nem túl egyszerű meghatározni. Ha azt mondom, hogy itt-ott vannak a zenében Deftones, illetve Shai Hulud ízek (ahogyan ez a csapat Myspace oldalán is szerepel), akkor azzal igazat is mondok, meg nem is. Kár lenne ezt így lazán rájuk sütni, mert ennyire azért nem egyszerűsíthető le a dolog. Inkább azt mondanám, hogy helyenként elszállós, dallamos/üvöltős poszt-hardcore muzsikában utaznak a fiúk, és akkor valamennyire a közelében járok a dolognak.

A dalok jól szerkesztettek, átgondolt koncepció alapján készültek, a kilenc szerzemény kellemes egységet alkot hasonló, néhol azonban mégis szögesen eltérő hangulatával. Kiemelném például a nyitó Real Journey-t (itt Greg áll a fronton): kellő lendülettel rendelkezik, hogy megfelelően indítsa el az anyagot, emellett sikerült egy nagyon jó kis refrént alkotni hozzá. Ami nálam még nagyon betalált, az a November, amiben az Inferno Metalcore System-ből ismert Béres László szaval, és olyan komor hangulatot sikerült megidézni vele, hogy az komolyan mondom, megdöbbentő. A mondanivalója külön zseniális (szintén Lacit dicséri) - annyira jó, hogy borzongok tőle. Nálam ez a nóta a top. Emellett a Gabó Ádám-fémjelezte, záró Lonely Silent Desire is hasít, azonban ez pont könnyedebb, vidámabb hangvétele miatt.

Sajnos hazánkban nagyon kevesen értenek az anyanyelvű dalszövegek írásához. Itt ezt is olyan jól sikerült megvalósítani, hogy az párját ritkítja. Félig angolul, félig magyarul zajlik a prózai oldal, de mindkét nyelven kínrím-menteset és maradandót, tartalmasat alkottak. Persze ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy többen is tevékenykedtek rajta (az említett énekesek többek közt). A megszólalás is korrekt, ez ismét a SZEG Home Stúdió munkáját dicséri.

Lényegében tehát ismét kaptunk egy olyan zenekart, amely kiemelt figyelmet érdemel, azonban kicsit kellemetlen helyzetbe is hozták magukat, mert baromi nehéz lesz olyan énekest találni, aki helyt tud állni ebben az igencsak embert próbáló helyzetben, mert a vendégek eléggé magasra tették a lécet. Ezért van az, hogy a pontszámom sem maximális. Én mindenesetre szurkolok Nekik, hogy megtalálják a megfelelő áldozatot!