Szeg - Hazaértem

	Kiadó:	Edge
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Szeg
	Megjelenés éve:	2008
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Az új Szeg album kritikájának – tehát jelen cikknek – megírása előtt elkövettem egy óriási szarvashibát. Visszaolvastam ugyanis előző lemezükről írt cikkemet. Ennek rákfenéje pedig az, hogy az új korongnak is szinte totál ugyanazok a hibái, így most fogalmam sincs, mi a túrót írhatnék anélkül, hogy beleesnék az önismétlés hibájába.

A másik gondom pedig az, hogy ez már nem az első alkalom, hogy negatívan kell nyilatkoznom a csapatról, ami miatt ugyancsak nehéz helyzetben vagyok. Így ugyanis úgy tűnhet, pikkelek a srácokra, pedig ez nemcsak hogy nem tényszerű, hanem kimondottan szimpatikus arcok (legalábbis Pisti és Karesz, a többieket nem ismerem) játszanak a Szegben.

Két szakasznyi önsajnáltatás után talán nem lenne hátrány, ha magáról a lemezről is ejtenék pár szót. A fél órát alig meghaladó, nyolcszámos korong fő hibája továbbra is a megszólalás, és ezúttal is az elődjéhez hasonló módon: túl nyers és természetes. Jómagam inkább a művi, de modernebb, hangfalrobbantó hangzást szeretem, ahol nem spórolják az effektet a hangszerekről – a Szeg zenéjéhez pedig végképp egy korszerűbb, gyilkosabb megszólalás illene. Továbbra se tudok mást mondani, mint hogy a négyszámos cucc, dalaiban és hangzásában is irgalmatlanul hengerelt pár éve. Ez a mostani megszólalás amúgy feltehetően koncepció, mert hallottam én már gyilkosan szóló anyagokat a Szeg Home stúdióból kikerülni (az említett demon kívül az Inferno Metalcore System legutóbbi EP-je is nagyon betyárul szól).

A számok közt is kevés az igazán emlékezetes: Józsi még annyira se jó énekes, mint Jozsó volt, de ezt nem is titkolja a csapat, ugyanis a legtöbb helyen meg se próbáltak emlékezetes refréneket írni. Pár helyen azért sikerült, halld a Szalmabáb Szerelem című tételt, de még a nyitó Idegen Idegek is a jobban sikerült pillanatok közé tartozik. Azért is kár ez, mert a gitáros Karesz sokkal több, mint egy átlag magyar zúzda riffgyáros: helyenként egész ötletes dolgokat játszik. Azt se értem, miért ragaszkodik a társaság annyira az anyanyelvéhez, amikor korábban angolul sokkal jobb anyagokat hoztak össze, meg hát ez a fajta muzsika magyarul soha nem fog megszólalni. Ráadásul a szövegek se sikerültek annyira zseniálisra, hogy indokolt legyen a hazai nyelv használata.

Továbbra is hangsúlyozom, hogy nincs ellenszenv a csapat iránt, de egy egykor ígéretes, harmadik lemezét kiadó, aktív banda ennél többre kell, hogy képes legyen.