Stonegard - From Dusk Till Doom

	Kiadó:	Indie
	Terjesztő:	Musicworld 2000
	Együttes:	Stonegard
	Megjelenés éve:	2008
	Ajánlja:	dzsi
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A fjordok varázslatos, rideg, és meglehetősen ködös világából csöppent a kezembe a Stonegard harmadik lemeze, mely részemről az első találkozást jelenti a bandával. Nem egy friss, orrvérzésig PR-olt csapatról van szó - a srácok lassan tíz éve tapossák elkötelezetten a szakma rögös, meredek sziklákkal tarkított ösvényeit. Mindezt szép csendben, de annál impozánsabb módon teszik, mint az számomra is tanúbizonyságot nyert eme kiadvánnyal.

Zenéjük receptjét még kedvenc boszorkánymesterünk, maga Horváth Rozi is megirigyelhetné. Skandináviát természetesen le sem moshatnák magukról (miért is tenne ilyet egy norvég csapat) - a death metal náluk kábé olyasmi, mint felénk a csárdás. Ennek különlegessége megközelítőleg konvergál a nullához; leginkább egy jó kis fokhagymás-paprikás alaphoz tudnám hasonlítani, ami ugyan finom, de számtalanszor kóstoltuk már. A hangsúly a további hozzávalókon van. Vágjuk nyakon az eddigi fagyos, kimért hangulatot az Alice In Chains laza, cinikus dallam- és hangulatvilágával, majd mindehhez aprítsunk kicsit a Tool elszállós, távolba révedő borultságából. Ha ez még mindig nem lenne elég, vegyünk egy nagyszerű énekest, akinek hangszálai valódi érzelmek közvetítésére is képesek, és íme: készen is van egy valóban sokszínű, egyetlen percig sem unalmas lemez. Ráadásként vannak olyan jó dalszerzők, hogy egyik általam felsorolt hatás sem egyértelműen tetten érhető, mindössze a benyomásaim alapján tudok némi párhuzamot vonni.

Kiemelkedően technikás megoldásokról egyáltalában nem beszélhetünk (persze nyilván nem fakezűek), de pont az a szép a dologban, hogy látszólag egyszerű ötletek igen erős kohéziójából kerekedik ki valami, amit úgy hívnak: Dal (szigorúan nagybetűvel). Torgrim Torve énekes/gitáros főképp tiszta, illetve rekedtes orgánummal hozza a szinte azonnal megjegyezhető, nótánként különböző hangulatú melódiákat, melyeket néha érdekességképp megszakít egy-egy hörgéssel vagy károgással. Ezekben, valamint a vokálokban többi zenésztársa is segítségére van. Tempók terén is szembesülünk szinte mindennel a viharos „tukatukáktól” a doom-os, vontatott lüktetésekig - szerencsére nem ész nélkül variálva.

Nehéz kiemelni egy-egy szerzeményt, mert mindnek saját kis személyisége van valamilyen szinten. A nyitó, egyben címadó From Dusk Till Doom a tempósabb, nagyobb energialökettel bíró tételek közül való: őrült tempóval sodor percekig, csak győzz felocsúdni a révületből. A Crooked Feathers mélabús menetelésével magasodik ki; még a libabőr is aktualizálódik a hullaszagú szellőtől. A Tool érzésvilág legfeltűnőbben a Rescue-nál tetőzik, míg a legfogósabb refrén az S&C-ben rejtőzik.

Aki szereti a helyenként melankolikusabb hangvételű, mégis rendkívüli energiákkal bíró muzsikákat, annak itt a remek lehetőség, hogy megismerkedjen a bandával. A rossz hír az, hogy a korong megjelenése után, a tavalyi év végén feloszlottak különböző nézeteltérésekre hivatkozva, ami nem volt valami nyerő húzás egy ilyen anyag elkészítése után. Sajnálom. Mindenesetre ránk hagytak egy remekbe szabott hangzóanyagot, amit koncertek híján rongyosra lehet hallgatni.