Benea Reach - Alleviat

	Kiadó:	Tabu
	Terjesztő:	Musicworld 2000
	Együttes:	Benea Reach
	Megjelenés éve:	2008
	Ajánlja:	tonto
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A norvég Benea Reach nevével eddig még nem találkoztam, ám úgy gondolom, bánhatnám, ha mégse hoz minket össze a sors. A csapat még 2003-ban alakult, és eddig egy lemezük jelent meg ezen kívül. Ennyit a történelemóráról, kicsöngettek... Jön a matekóra.

Mert bizony nem áll távol a srácoktól mondjuk a Meshuggah-féle matekozás. Ám ne gondoljunk egyszerű másolatra, mert korántsem erről van szó. Remekül haladnak a svéd mesterek által kitaposott úton, ám mégis van bennük valami egészen sajátságos íz... Kábé úgy, mint a holland Textures-nél. A nyitó Awakening-nél már eldőlni látszik minden: főleg az, hogy a hallgató szeretni fogja-e az anyagot, vagy sem. Már itt felvonultatják a használt elemek, majdnem teljes tárházát. Tehát: poliritmia, elszállások, dallamok, és valami egészen extrém ének. Ez a jellemző az anyag egészére, bár vannak szellősebb tételek, mint például az Illume (zseniális), vagy az Unconditional (szintén).

A már említett svéd hatásokon kívül még fel lehet hozni a Neurosis borultságát, vagy akár post metalos szépségről is beszélhetünk. Egyszóval, aki rajong a betegebb muzsikákért, az azonnal szaladhat is a boltba. Ha már a szépségnél tartunk: néhány nótában női ének is szerepel, s bár én nem rajongok az ilyen dolgokért, ez egészen elképesztő. Elsőre kicsit fura összehozni egy ilyen tiszta női hangot ezzel a zenével, de szinte elsőre üt, ahogy kell.

Nincs erről nagyon mit beszélni. Nagyszerű anyag, remek hangzással, kiforrott ötletekkel. Elég annyit mondani, hogy a norvég Grammynek számító Spellemann díjra is jelölték őket (bár azt az Enslaved kapta meg). Most pedig azon gondolkodom, hogy mekkora lenne az, ha mondjuk turnéra indulnának a Textures-szel, és még kis hazánkat is útba ejtenék. Na, az tuti odatenne mindenkinek. Ez kérem, talán Norvégia legütősebb csapata.