Moonspell - Lusitanian Metal (2 DVD)

	Kiadó:	Metal Mind
	Együttes:	Moonspell
	Megjelenés éve:	2009
	Ajánlja:	Uriel
	Pontszám:	10/10
	Értékelés:	Vigyázat! Robbanásveszély!

Sötét van. A várakozás telhetetlen fullánkjai újra és újra átdöfik szívemet, egyre erősebben pumpálva véremet ereim folyóin át mohón vágyva a megváltásra. Pulzálva loholó érzések öntenek el, a magány üres szobájába zárva, várva szabadulásom pillanatát, mely egyre közeleg. Érzem, ahogy az éj lehelete meglebbenti az összehúzott függönyt; sóhaja hozzám is elér, gyöngéden végigsimítva jéghideg arcomat, melyre az egyedüllét örök árnya feszül. Sötét van. Szörnyen fázom, mégis meleget érzek, mélyen a lelkemben. Valami kitörni készül, és el fog emészteni. Zsibbadnak a végtagjaim, mozdulni sem bírok már, csak az elmém küzd a realitás láncaival. Tudom, hogy eljön és elvisz örökre. Négy, három, kettő, egy… kitörnek börtönükből az ösztöneim, elönt a fény, az égető fény, a fájdalommal teli gyönyör, és eluralkodik rajtam a Telihold Őrülete!

Immáron sokadszorra is megtekintve a Moonspell első DVD-jét, azt kell mondjam, hogy azok a szerencsések, akik ott lehettek, bizonyára valami hasonlót élhettek át, mint amit a fentiekben próbáltam vázolni hű szemléltetéseképpen az anyag rám tett hatásának. A portugál metalosok igencsak sokfajta stílus kelléktárát tudhatják magukénak, ami tökéletes aláfestő zenéje Fernando Ribeiro énekes költészetének. Ennek a házasságnak pedig példás előadását tekinthetik meg azok, akik beneveznek erre a kiadványra.

Mindig is különlegesnek tartottam a Moonspell-t, több okból is. Egyfelől azért, mert a kezdeti black/death alapú, főleg északias, mégis egyedi atmoszférával bíró lemezeik után egyre lágyultak – ami csak egyediségük javára vált –, és beépítették zenéjükbe a goth/dark szcénára jellemző sötét érzelmességet és témaválasztást, ami egyből beemelte őket a nevesebb zenekarok közé. Mindezek után sajnálatos módon további lágyulás következett, melynek eredménye valami depressziós rockzene lett, amit később elektronikával kevertek. Amellett, hogy egyik lemezük sem fércmű, és a maga stílusában mindegyik megállja a helyét (sőt, igencsak jóféle alkotások ezek), még mindig a legjobban az áll nekik, amit a 2006-os Memorial és a 2008-as Night Eternal lemezükkel vezettek elő: élettel és érzelmekkel teli, goth-os fűszerezésű nyers, mégis dallamos death metal, ami szinte szétrobban a hangulattól. Mindezt úgy prezentálják, hogy a zenei komplexitás talaját jócskán elkerülik, így hát, ha egy Moonspell koncerten nincsen meg a megfelelő atmoszféra, akkor minden el van veszve.

Másfelől pedig azért különleges a zenekar, mert az nem létezik, hogy akárcsak egyetlen számuk is mellőzze azt az érzésvilágot, melyet Fernando-n keresztül közvetítenek. Éppen ezért lett tökéletes ez a koncert, melyen olyan klasszikusok szólalnak meg, mint az Alma Mater, a Vampiria, az Everything Invaded, vagy éppen a záró és lúdbőröztető katarzissal kecsegtető Full Moon Madness. A The Antidote című lemez 2004-es turnéjának katowicei állomásán rögzített fellépésről tulajdonképpen nem lehet sokkal többet elmondani annál, mintsem, hogy a remekbeszabott mulatság alapját az évek során slágerekké érett Moonspell klasszikusok adják, melyet harcos luzitánjaink őszinte átéléssel adnak elő.

Tételesen megvizsgálva a kiadványt, a következőket mondhatjuk el róla: a Lusitanian Metal első lemezének gerincét képező, már említett koncert mind képi, mind hangi minőségében egyáltalán nem hagy kívánnivalót maga után, minden tökéletesen tisztán szól, a kameramozgást sem szúrták el: gyönyörű és éles látványban lehet részünk; mindennel meg lehetünk elégedve. Az első DVD-n továbbá megtalálhatóak az addig elkészített fontosabb clipek, az Everything Invaded videojához készített werkfilm (ami szerintem roppantul tanulságos), egy izgalommentes diszkográfiai áttekintés, illetve egy interjú a csapattal, ami rendkívül kimerítő, ráadásképpen egy temetőben van celebrálva, szóval tömör gyönyör.

A második DVD viszont véleményem szerint kizárólag a legkeményebb Moonspell fanoknak jelenthet igazi csemegét: a banda kezdeti szárnypróbálgatásaitól kezdve, első koncertjein át, a Napalm Death és a Cradle Of Filth előzenekaraként elkövetett megmozdulásain keresztül egészen a 2004-es koncertkörútig bezárólag minden fontosabb állomásról tudósítást kapunk. Ugyanakkor a teljességgel sajnos az is együtt jár, hogy vannak igazán rossz minőségű felvételek is a korongon, persze senki se feledje: egy ’92-es nyilvános próbát nem lehet a mai technikai körülményeknek megfelelően dokumentálni.

Igazából ezt a kiadványt bátran ajánlom bárkinek, hiszen tökéletes igényességgel összeállított anyag a Lusitanian Metal, és aki egy kis borzongásra vágyik egy nagyszerű koncert keretében (ami már önmagában is megérné az árát), az ezzel biztosan nem fog célt téveszteni. Fanatikusoknak nem hinném, hogy túlságosan kéne ajánlgatnom; egyfelől kötelező, másfelől már bizonyára úgyis ott pihen a többi Moonspell alapvetés mellett a polcon.