Sepultura - A-Lex

	Kiadó:	SPV
	Terjesztő:	SonyBMG
	Együttes:	Sepultura
	Megjelenés éve:	2009
	Ajánlja:	tonto
	Pontszám:	7/10
	Értékelés:	Átlag feletti teljesítmény

Ó, a jó öreg Sepultura... Ha jól emlékszem, a Chaos A.D volt az egyik első metal lemez, amit hallottam. Aztán jobban belemélyedtem a dologba, imádtam az Arise-t, a Rootsot, és mindent, amit kiadtak. Aztán jött a meglepetés: Max kilépett, jött Derrick, és a vele kiadott első két anyag is viszonylag korrekt volt. Most, 2009-ben már igazából magam sem tudom, hányadik vele készült korong jelenik meg, viszont mostanra a Cavalerak teljesen eltűntek, Sepultura pedig még mindig van. Érdekes ez.

Nem igazán akartam erről a lemezről írni, hiszen az előzetesen már hallhatott We've Lost You című szám alapján nem sokat vártam. Így, egyben hallgatva sem mondhatom, hogy kellemes meglepetés ért volna, de azért rendben van ez a cucc.

Most már azt lehet mondani, hogy szokásukhoz híven ismét konceptlemezt kaptunk. Míg legutóbb Dante Isteni színjátéka volt a feldolgozandó, most Anthony Burgess Mechanikus Narancsát keltették életre. Talán a koncepció miatt van az, hogy 18 (!!!) dal került a lemezre, mely azért kicsit sok. A történet egyébként egy Alex nevű igazi, gyorsan élő huligánról szól, akiből szépen lassan, de mintapolgárt faragnak. Zseniális ötlet feldolgozni a sztorit, a megvalósítás is elmegy, de azért nem tízpontos.

A legnagyobb probléma az, hogy akármekkora kópé is ez az Alex, ettől még ez a lemez kissé unalmas. Háromszor végigtoltam az anyagot, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy hangra sem emlékeztem. Aztán a további hallgatásoknál már előjöttek azon kis apró dolgok, amik miatt mégis csak azt mondom a végén, hogy korrekt ez a lemez. Példának okáért ott a hármas Filthy Rot, melyre méltán lehet azt mondani, hogy igazi, vérbeli Sepu nóta. Ugyanez igaz a clipes What I do!-ra is: úgy húznak benne a groove-ok, ahogy az meg van írva. A kedvencem azonban mégis a Forceful Behavior darálása. Na, az üt.

Régebben volt egy olyan érzésem, hogy a Sepultura lassan az utolsókat rúgja. Most viszont úgy tűnik, nagyon is elemünkben vannak: gyártják a lemezeket, turnézgatnak és hasonlók. Kétféle Sepu-s van: az egyik remegve várja a reuniont, míg a másik szereti az új felállás CD-it is. Én nem tudnám megmondani, hol állok. Igazából minden rajongó megtalálhatja a kedvencét vagy a Soulflyban, vagy a mostani Sepulturaban. A régi felállás összeállása is biztos ütne, de amíg ez nem történik meg, addig sincs semmi gond.

No most hat vagy hét? Nehéz ügy. Legyen hét. Mert az olyan gonosz.