|
Soulgate’s Dawn - Messiah
A német Soulgate’s Dawn nem mondható új csapatnak. 2001-ben alakultak, azóta három korongjuk látott napvilágot. Így hirtelen több infoval nem tudok szolgálni… Ja, de igen: az írás tárgyát képező Messiah című anyagon jellegtelen metalcore-t hallhatunk.
Minden bizonnyal ez jellemezheti a korábbi két CD-t is, bár nem néztem utána. Az viszont biztos, hogy már az első hallgatás előtt kétségeim voltak a Soulgate’s Dawn-t illetőleg. Mint minden promocionális célra készült kiadványnál, úgy itt is találkoztam egy szöveggel, mely a zenekar történetét, ténykedéseit mutatja be. Az ilyen leírásoknál általában megneveznek hatásként egy-két zenekart is, melyek alapján nagyjából be lehet lőni az adott csapatot. Itt is volt ilyen, méghozzá a szintén német Heaven Shall Burn és a Maroon nevét láttam. Nálam ez jócskán kapufa. Viszont azért ott van a szeren a promo szöveg írója is: igaza volt, a SD pont ugyanazért nem tetszik, mint az említett bandák.
Hogy miért? Akkor milliomodszor is: nem mintha rossz lenne a muzsika, vagy éppen technikailag kifogásolható, erről szó sincs. Csak tudod, ez olyan, mint amikor anyád minden hétvégén ugyanazt főzi ebédre, és a végén már ugye, hogy nem ízlik annyira? Mert az elején még jó (meg az is igaz, hogy mindig vannak finomabb falatok), de egy idő után már másra vágynál. Persze az én hibám, meg a fene a válogatós ízlésembe, de ettől ez még unalmas. Igen, vannak olyan zenekarok, amik jól nyomják ezt a stílust, és igen, elfogult is vagyok (és lehet némileg felületes is), de egy Unearth, egy Killswitch Engage (igaz, ők már egyre kevésbé) vagy egy August Burns Red után nem akarom ugyanazt, csak némiképp lebutítva hallgatni.
Mit kap pontosan az, aki meghallgatja a Messiah-t? Szélvészgyors tempókat, breakdownokat, dallamos gitárokat, profi hangszeres teljesítményt, no meg egy szörnyen gyenge énekest. Persze vannak kiemelkedőbb pillanatok is, például a nyitó Illuminate-ben, a The Key-ben vagy a Lost Control-ban. A borító is elég pofás: tetszetős az egyszerűsége, nem tipikusan metalcore.
Ez az anyag tehát nem hatott meg engem. Persze azt is tudom, hogy vannak, akik gerjednek az ilyenekre; ők mindenképp megpróbálkozhatnak vele. Valahogy akkor is úgy érzem, hogy ha 2009 és metalcore, akkor csak a már említett August Burns Red játszik.
|
