Agregator - Emberség

	Kiadó:	Szerzői
	Együttes:	Agregator
	Megjelenés éve:	2009
	Ajánlja:	Uriel
	Pontszám:	10/10
	Értékelés:	Vigyázat! Robbanásveszély!

Végre, háromévnyi csend után megérkezett az Agregator új lemeze, az Emberség. 2006-os, Szürkület című anyagukkal akkortájt egészen lenyűgöztek, és a magyar mezőny felső ligájába emelkedtek véleményem szerint – legalábbis színvonalban mindenképpen. Mivel roppantul kultiválom őket, valamint legutóbb igencsak magasra tették a lécet, ezért összeráncolt homlokkal és szúrós tekintettel láttam neki az új kiadvány befogadásának.

Ezért cserébe viszont a szőrösszívű kritikusi attitűdöt pillanatok alatt kiverték a fejemből már rögtön az első számnál (Éjfél Felé), ami körülbelül rögvest a lemez legjobb dala címet is megérdemelné. Már ebből a tételből is kitűnt, hogy milyen változásokon ment keresztül a csapat: a duplázások, a thrashes megmozdulások száma megnőtt, ezáltal harciasabbak lettek. Ehhez, hála az égnek végre egy izmosabb, jól megdörrenő hangzást is sikerült összecsiholni. Azt nem mondom, hogy tökéletes, de a hazai viszonyokat ismerve kijelenthetem, hogy igen, ez azért már méltó az Agregator nevéhez.

Van itt még valami újdonság, bizony, az első nótában (illetve, a Romok között címűben is): dallamos refrének, méghozzá piszkosul eltaláltak! Bár ezeket nem Mikus Tamás Úrnak köszönhetjük – ő a hörgész –, hanem vendégénekeseknek, de ez semmit nem von le az értékükből, ugyanis elmondhatatlanul erősre sikerültek; jól áll a srácoknak ez az irányvonal. Ha szabad tennem egy tiszteletteljes javaslatot, akkor legyenek szívesek erőltetni ezt, de komolyan.

Vissza kell még térnem az instrumentális oldalra: két új tag érkezett a bandába, Preil Tibor gitáros helyére Loderer László; Boros Péter dobos posztját pedig immáron Erdei Attila tölti be. Akárhogy is legyen, jót tett a vérfrissítés, ugyanis e valamivel gyorsabb, ám még mindig javarészt középtempós döngölés sűrűbb lett, és jószerivel erőteljesebbé is tette muzsikájukat amellett, hogy a dallamokat sem hanyagolták el. Persze egy Agregator lemez nem lenne életképes Mikus Tamás szövegei nélkül sem, amelyekről alighanem csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni, ezt viszont inkább nem teszem, elkerülendő a fölösleges tömjénezést. Maradjunk annyiban, hogy értelmes, érzelmekkel és mondanivalóval teli gondolatokat sikerült megfogalmaznia Tamásnak, akárcsak anno a Szürkületen, vagy az azt megelőző anyagokon. Egyedül ebben nem történt előrelépés, de mivel ezt annyira nívósan oldották meg mindig is, ezért szavam sem lehet, és körülbelül erre is számítottam.

A szövegek mellett a zene is tízpontos, ami újfent (!) kilenc számon keresztül kényezteti a dallamos death metal szerelmeseit. Problémás dalt tényleg nem találtam, nagyjából ugyanannyira élvezem a mai napig mindegyiket, és még fogom is hónapokon keresztül, ugyanis aligha látom annak esélyét, hogy meg tudjam unni. Emellett olyanoknak is ajánlom, akik nem a durvább stílusok rajongói, ha másért nem is, az anyag színvonala miatt érdemes tenni egy próbát. Tulajdonképpen ez egy egészen nagyszerű album. Sem több, sem kevesebb.