Orange Goblin - The Big Black

Kiadó: Rise Above
Terjesztő: Musicworld 2000
Együttes: Orange Goblin
Megjelenés éve: 2000
Ajánlja: Hajas
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Gondolom, mindenki ismeri azt az érzést, amikor szeret egy bandát, és sokat vár az adott csapat új lemezétől, de végül csalatkoznia kell, egyrészt a felfokozott várakozás, másrészt a gyenge teljesítmény miatt. Az új Orange Goblin számomra egy ilyen korong sajnos.

Az előző, kettes sorszámot viselő zseniális anyaguk, a Time Travelling Blues az egyik legjobb stoner rock album volt, amit életemben hallottam. Az új lemez több szempontból sem ér elődjének nyomába, de a legnagyobb probléma a hangzással van. Lehet, hogy Billy Anderson egy kultikus figura, de az album alapján egyáltalán nem akkora stúdiómágus, mint sokak szerint, bár a '96-os Neurosis korong tényleg egy kiemelkedő munka volt a részéről. Ez az anyag viszont úgy szól, mint valami kásás, próbatermi felvétel. Az album igazából csak annak jöhet be, aki tudja, hogy mit KÉNE hallania, mert a dalok nem sokban maradnak el az előző lemez nótáitól. Ha újra Dave Changgel dolgoznak, jobb lett volna a végeredmény, ebben egész biztos vagyok, de az öreg Chris Gosst is biztos meg lehetett volna kérni. Ha így történik, még afelett is könnyen elsiklottam volna, hogy a The Big Black semmi újat nem tud felmutatni az előző koronghoz képest, dehát ennek a műfajnak sosem a kreativitás volt a lényege, de azért a visszafejlődés már egy kicsit tényleg túlzás... Lehet, hogy a stúdióban is inkább az anyagozás ment munka helyett, mindenesetre a részeg, vagy betépett gügyörészést magába foglaló rejtett szám erre utal, amire megint csak nem mondhatnám, hogy előnyére válna a korongnak. Sose szimpatizáltam az olyan bandákkal, akik imaget csinálnak a kábítószer használatukból.

Mégsem állítom, hogy mindenki kerülje el messziről ezt az anyagot, mert a nóták ugyanolyan, erőtől duzzadó stoner zúzdák, mint eddig, és ha sikerül elvonatkoztatni a hangzás gyatraságától - bár nem könnyű feladat -, akkor ez egy kellemes hallgatnivaló, főleg azoknak, akik nem ismerik az előző lemezt.