|
Resonance Room - Unspoken
Az elsőlemezes, olasz Resonance Room kiadójának meghatározása szerint emocionális, gótikus doom metalban utazik a banda, melyet olyan nagy nevekhez hasonlítanak, mint a Katatonia, az Anathema, a Porcupine Tree, vagy a Pain Of Salvation. Ez nagyzoló, önbizalomhiánytól cseppet sem szenvedő kijelentés, avagy színigaz, megdönthetetlen igazság? E kérdésre szeretnék minden erőmmel választ találni.
Igazából bátran állítom, hogy nem sokban marad el a nagyoktól a talján csapat lemeze – minőségében korántsem olyan könnyű kivetnivalót találni, ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy sajnálatos módon még a legnagyobb jóindulattal sem lehetne egyediségről beszélni az Unspoken kapcsán. Ha a tényleg nagy csapatokat nem is vesszük számba, mindenképpen meg kell említenem a tavalyi év, számomra egyik legkellemesebb meglepetését, a lengyel Cemetery Of Scream Frozen Images című lemezét, amelynek zenei megközelítéséhez igen sokban hasonlít az olaszok munkája. A COS valamivel lassabb zenében utazik, és sokkal erőteljesebb a romantikus/misztikus él a dalaikban, ezzel szemben az RR inkább a kiüresedettség és a magány muzikális leképezésére vállalkozott, mely leginkább Alessandro Consoli vokális teljesítményében nyilvánul meg - ami egyébként meg kell jegyezzem, egészen elragadó.
Rokon gyökerekből táplálkozó zenét játszik mindkét csapat, és jelen recenzióm tárgya is igencsak említésre méltó matériát tett le az asztalra. Főleg azért érzem különlegesnek ezt a vánszorgó, lassú-, illetve középtempós, sötét tónusú muzsikát, mert határozottan érezni a potenciált a zenekarban. Kiváló érzékük van a hangulatteremtéshez, szintúgy a dalíráshoz, melynek eredményeképpen olykor igen szigorú, haragos duplázás is megjelenik számaikban.
Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy e darab sem lehet tökéletes. A kezdeti örömbe ürömként vegyül az albumon hallható tételek olykor átgondolatlan (s ennek eredményeképpen túlzottan elnyújtott) mivolta, ami kikezdhetetlenül rányomja bélyegét a produkcióra.
Úgy gondolom, hogy a Resonance Roomról még fogunk hallani, és kívánom is, hogy így legyen. Biztos vagyok benne, hogy lesz ez még így se!
|
