Living Corpse - Metaphysical Collapse

	Kiadó:	Coroner
	Terjesztő:	Record Express
	Együttes:	Living Corpse
	Megjelenés éve:	2010
	Ajánlja:	Nort
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Nem túl jó ómen, ha egy új lemezt már az ajánlóval elszúrnak! Az olasz Living Corpse egészen addig keltette fel az érdeklődésem, amíg el nem jutottam addig a sorig, hogy „a The Haunted, a Hatesphere és az At The Gates rajongóinak”! Mi ez már?

Akarva-akaratlanul egy ilyen elszólás után már be is van skatulyázva a történet, és bizony nagyon nehéz ez alól kihúzni azt a fránya tudatalattit! Megpróbáltam, de mindvégig ott motoszkált a halántékom környékén, hogy ez is csak egy piac-feltöltő kópiabanda.

Szólnak érvek mellette valamint ellene is; igyekeztem az előbbiekre koncentrálni és így nem is az a kép alakult ki bennem, amit az előzetes megalapozott. Az első pozitív csalódás a hangzás, ami iszonyat módon el van találva! Nagy nevek dolgoztak ezen a korongon: a felvételeket az a Daniele Giordana követte el, aki korábban már olyan bandákkal melózott, mint a Hatebreed, a Sick Of It All vagy az Obituary. A nagyon szép borítóért (már amennyiben egy felnyársalt páros lehet szép) pedig a Damnengine Design felel, akik már a Slipknot-nak, a Lamb Of God-nak vagy a Chimaira-nak is dolgoztak.

A kísérő levél szerint death/thrash/hardcore banda a Living Corpse, ami kivételesen meg is felel az igazságnak. A dalok a stílus(ok)nak megfelelően gyorsak, darálnak, dühösek, bár meg kell hagyni, nem túl változatosak. Itt-ott vannak próbálkozások sampleres színezésekre, de nem fektettek erre nagy hangsúlyt. Ez azért fura, mert az öttagú horda egyike, Dave, kifejezettem mint sampler/média–felelősként tagja a bandának. A záró, szintis-elszállós Daybreak dicséri csak egyértelműen a keze munkáját, ami elég kevéske.

A nagy darálásban egyes-egyedül a Mindflow-val felvezetett Conspiracy csitul le egy kicsit, talán ezért ez tetszik a legjobban. Pont az a bajom az efféle albumokkal, hogy a dinamika végig a plafonon van, és így elveszik az ereje. Ha többször vennének vissza a gyorsaságból, akkor utána sokkal nagyobbat ütne az ölés. Nincs harmichárom perc sem a tíz tételt felvonultató korong, mégis unom a végére, aminek sajna nem csak a dalok tempója az oka. Ami miatt csak hatos lett nálam a Metaphysical Collapse, az az ének. Pont amiatt nem lesz nagy kedvenc ez sem, amiért a Sworn Enemy sem. Végig ugyanaz a gyenge károgás jelenti az "éneket", amibe Rafael meg sem próbál változatosságot vinni. Ez először csak unalmas, de három számmal később már idegesítő! A Supplying My Lust egészen In Flames-es, már éppen kezdtem volna az elégedett hátradőlést, de csak elrontja az összképet az erőtlen kiabálás.

Csak egy kicsit kéne jobb (vagy több) ének, és alapmű is lehetne a korong, mert zeneileg nagyon ki van találva. A dalok gyorsak, de okosan vannak játszva, nem egyen-riffekből lett összetákolva. Mindamellett, ezzel a vokállal nem nyerte el a tetszésem, még a rettenetesen elszúrt ajánlót leszámítva sem. Megpróbáltam elvonatkoztatni az említett csapatoktól, de ettől függetlenül is csak egy erős közepes az olaszok izomkodása.