Cathedral - The Carnival Bizarre

Kiadó: Earache
Együttes: Cathedral
Megjelenés éve: 1995
Ajánlja: Hajas
Értékelés: Alapmű

Mindenkinek vannak olyan kedvencei, akik mellett 100%-ig elkötelezett bír maradni hosszú éveken keresztül és mindig megveszi az adott banda lemezeit, függetlenül attól, hogy jó-e az anyag, vagy sem. Számomra a brit Cathedral egyike ezen csapatoknak.

Lee Dorriant azt hiszem egyetlen doomsternek sem kell bemutatnom. Az általa létrehozott kiadó, a Rise Above mellett minden egyes szava és gesztusa arról árulkodik, hogy ez az úriember az életét tette fel a Doom zenére, mely számomra is a legfontosabb dolog a világon. Lee mester mellett a csapat másik oszlopos tagja Gaz Jennings gitáros, aki hangszerén annyi érzéssel és szenvedéllyel játszik, mint senki más. A zene és a szövegek mellett a boritó is meghatározó a zenekarnál. Mindegyiket egy Dave Patchett nevű, totál elszállt, szürrealista festő készíti. A csákó valószínűleg kenyér helyett is LSD-t fogyaszt, ami egyáltalán nem baj, hiszen a zenéhez tökéletesen illenek ezek a bizarr festmények, melyeket órákig lehet bámulni, határtalan zsenialitásuk révén. A Carnival Bizarre a 95'-ös, harmadik nagylemeze volt a társaságnak. A Vampire Sun fantasztikus kezdése után már jön is a bődületes klippel megtámogatott Hopkins (The Witchfinder General), mely egy igazi doom sláger. Az Utopian Blasterben - ahol Lee azt énekli, hogy "Nézz most szembe a Mestereddel" - Tony Iommi szólózik. A 10 átlagban 6 perc fölötti dalban minden megvan, ami a műfaj lényege: súlyosság, erő, őszinteség.

Tudom, hogy a felületes hallgató számára ez egy unalmas monoton zene és elismerem, hogy nem mindig üt elsőre de aki érzi, hogy miről szól ez az egész, az egy olyan világba juthat el, ahova más zenével nem, ebben egészen biztos vagyok. Doom on!