The Void - Words Untold

	Kiadó:	Szerzői
	Együttes:	The Void
	Megjelenés éve:	2010
	Ajánlja:	Nort
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

Vegyes érzelmeket keltett bennem a szegedi The Void korongja, és egyelőre még mindig nem tudom a hangulathullámok minden szegmensét elpakolni a helyére. Vannak pillanatok, amikor iszonyatosan tetszik a dolog, de sokszor elszomorít a történet.

Nyilván furán hangzik, de valóban így van. Kezdjük a vidámabb dolgokkal. A The Void egy baromi jó banda! Óriási potenciál van a dalokban, koncerten kőkemény lehet a performance. Mondom ezt annak ellenére, hogy sokszor ezerszer ellőtt death kliséket puffogtatnak a srácok. Valahogy az az érzésem, hogy majdnem érett, majdnem kiforrott a dolog még a maga csiszolatlanságában, és itt-ott felbukkanó ötlettelenségében is.

Ez eredményezi az egyik kevésbé őszinte mosolyt. Kezdetben Arch Enemy és In Flames feldolgozásokkal operáltak a tagok, és úgy tűnik, erről az ösvényről nagyon nem akarnak letérni. Szinte minden számban fel lehet ismerni a követett ikonokat, ami a negyedik-ötödik szám környékén már bosszantó egy picit. A Nemesis-ben határozottan jó az elektronikás-kütyüs kiállás, az azt követő téma meg pláne, de utána visszazuhan a dal a maga egyneműségébe. A Palegrey Lines-t is egészen más megvilágításba helyezi az a néhány dallamos vokál; ha ezekből az ötletekből többet préseltek volna a korongba, sokkal jobb lenne a végeredmény. Ha pedig azt állítja bárki is, hogy a Theory Of Everything nem a Jester Script Transfigured a Whoracle albumról, azt felpofoztatom a bakterral!

A másik keserű pirula túlmutat a bandán, és valójában csak kis mértékben köthető a kritikához, de szerintem sokan egyet értenek velem abban, hogy nem a legjobb irányba halad ez a metal dömping. Őszintén és teljesen komolyan minden degradáló hangnemtől mentesen mondom, hogy a The Void egy igen jó példa a fogyasztói társadalom által kedvelt, elfogadott és lenyelt termékre. Talán ha azt hozom példának, hogy nem is emlékszem, mikor voltam olyan koncerten utoljára, ahol nem az jutott eszembe, hogy ezt már itt vagy ott hallottam, akkor könnyebb az értelmezés. Egyszerűen túl sok a nagyon hasonló zenéjű, kiállású banda, ami – mint kínálat - egyértelműen hozza magával a – nem feltétlenül őszinte és magától értetődő – keresletet. Ez sok esetben nem kicsit elveszi a kedvem a zenétől, de lehet, hogy csak a légnyomás meg a piros napok miatt látom most komorabban a helyzetet.

Ezen rágódhatnánk jó darabig, a lényeg, hogy izmos kis lemez lett a Words Untold, szeretném minél hamarabb lezsűrizni a hordát élőben is! Több szólót, vokált a dalokba, és már nyert is az ügy!