|
Keeper Of Dreams - Taste Smashed Into Pieces
A Keeper Of Dreams fiatal gárdájával egészen véletlenül ismerkedtem meg. Amikor Ripper Owens legutóbb tiszteletét tette kis hazánkban, egy premierrel is akart kedveskedni a nagyérdeműnek, mégpedig azzal, hogy első ízben akarta élőben előadni új csapatának, a Charred Walls Of The Damnednek Ghost Town című, progresszív thrash orkánját. További pikantériája volt a dolognak, hogy bármilyen magyar zenekar kísérheti őt a szám alatt, feltéve, ha képesek eljátszani azt. Ez a megtiszteltetés pedig nem másnak jutott, mint eme cikk főszereplőjének. Ekkor találkoztam a kecskeméti Keeper of Dreams nevével első ízben, és a zenéjüket meghallva pillanatokon belül (ha szabad így mondanom) hűséges rajongójuk lettem.
Azonban „az álmok őrzői” merőben más muzsikát játszanak, mint ahogy azt a bevezetőmet olvasva hihető. A játék neve progresszív death/thrash metal, a szó legnemesebb értelmében. A srácokra legnagyobb hatással tagadhatatlanul Chuck Schuldiner és legendás csapata, a Death volt. A Keeper Of Dreams váltásokkal teli, sodró fémzenéje a legszebb Death, Pestilence és Atheist jegyeket viseli magán. Óramű pontossággal érkeznek a jobbnál jobb gyilkos riffek és hasító szólók, amelyeket ilyen formában ritkán hallani idehaza. Egyedüli magyar párhuzamként talán a régi Megazetort tudnám említeni. A Death hatás nemcsak a hangszeres játékban érezhető: Kiss Márton hangjával olyan érzéseket kelt bennem, mintha Chuck mester reinkarnálódott volna. A durva vokált minden gond nélkül hozza, ami egyszerre dühös és könyörtelen, mégis emlékezetes. A lemez dalait külön kiemelni felesleges, hiszen az egész album egy egységes egészet alkot. Ha mégis muszáj volna valakinek tanácsod adnom, hogy milyen számokkal kezdje az ismerkedést, akkor a Taste Smashed Into Pieces-t, a Serial Killinget és a clippel is megtoldott Synesthesia-t ajánlanám. Az ínyencek pedig bátran próbálkozhatnak a Flowers Of Sulphurral, ami finom akusztikus gitárral indít, és olyan sejtelmesen hömpölyög ki a hangfalakból, mint valami gonosz köd a kénszagú pokolból. Egyszerre nyomasztó és meseszép, tökéletes zárása ennek a nem mindennapi CD-nek.
Mielőtt teljesen az egekbe magasztalnám a csapatot, kénytelen vagyok szóvá tenni egy igen szemet szúró negatívumot, a borítót. Az ötlet maga kimondottan tetszik, ahogy egy hatalmas robbanás rázza meg a futurisztikus metropolisz főterét, viszont a kivitelezés bőven hagy még kívánnivalót maga után. Egyszerűen nem méltó az albumon hallható remek zenéhez. A második CD borítóját remélem már büszkén fogom pólón viselni.
Ha a következő korongon (ami, ha minden igaz már javában készül) sikerül egy hangyányit teltebbé tenni a hangzást, és egy kissé hangsúlyosabb lesz a zenészek egyénisége is a dalokban, akkor bizony egy komoly prog/death hatalommal fogunk gazdagodni. Dióhéjban annyit lehetne elmondani a Keeper Of Dreamsről, hogy ha szereted a Death lemezeit a Spiritual Healingtől fogva, akkor érdemes lesz megjegyezned a kecskeméti banda nevét.
|
