Sonata Arctica - Ecliptica

Kiadó: Spinefarm
Terjesztő: HMP
Együttes: Sonata Arctica
Megjelenés éve: 2000
Ajánlja: Arch Angel
Pontszám: 10/10
Értékelés: Vigyázat! Robbanásveszély!

Ez a lemez számomra a 2000. év legjobb debütáló albuma, és egyhamar nem fogom megunni, az biztos. Egy gyöngyszem, tán a jó szerencsének, vagy mi fenének köszönhetően egyszer csak előbukkant. A finn Spinefarm kiadó szerződtette le őket, aki az utóbbi időben ránk szabadított pár kitűnő csapatot. Stratóéktól is szép volt, hogy a turnéra vitték őket, biztosan sok zenerajongót állítottak maguk mellé. Szegényebbek lennénk nélkülük nem kérdéses. Hirtelen robbantak be a metál életbe, de ők sem éppen tegnap alakultak. Sőt nem is voltak metál rajongók, a Stratovarius Visions lemeze hatására lettek azok, és komolyították be zenéjüket, és változtatták nevüket Sonata Articára. Ha szereted az ezerrel szaggató dallamos érzelem gazdag, és minden ízében északi heavy metált, akkor őket érdemes meghallgatnod. Nem fogsz csalódni. A szkeptikusok kedvéért elmondanám azt is, hogy a Sonata nem a mostani hullám egyik feldobott csapata. Ezer másik zenekart tudnék mondani, akik jobb szerződéssel rendelkeznek fele ennyi teljesítményért.

A tagok bár meglehetősen fiatalok, vén metal harcosokat megszégyenítve nyomják. Muzsikájuk intenzitása és fiatalosan lehengerlő lendülete az Oceanbornos Nightwisht juttatja eszembe. A fiatalos tűz nagyon ott van a muzsikájukban, és ez az, ami ennyire őszintévé és tisztává teszi őket. Profin kezelik hangszereiket is. Aki ott volt a Pecsa koncerten, az maga is meggyőződhetett arról, hogy ezek a srácok el is tudják játszani a dalaikat. Nem maradnak szégyenben senkivel szemben. A tagok mindegyike korrektül teljesít. Jani Limatainen gityós esélyes rá, hogy majdan a legnagyobb nevekkel említsék egy lapon. Jó húzós riffeket és ízes szólókat hoz. Tony Kakko énekes (a lemez szintis témáit is ő követte el) olyan magasságokba emeli hangját, hogy attól az ablak repedezik meg, de a líraibb részeket is nagyon jól hozza. Billentyűjátéka is komoly is trónusokat veszélyeztet. Tommy Portimo dobolása is tetszik, bár azért a srácnak még akadhat tanulnivalója. Janne Kivilahti basszistával viszont nem vagyok igazán kibékülve. Ő az a bőgős, akire azt mondom, hogy "szürke eminenciás". Elnyomja a témáit, de semmi több. Ha az embernek fia egy öthúros bőgőn játszik, akkor illik annak lehetőségeit kihasználni. Érdekes és izgalmas megoldásokat is hallani. Nagyon jól eltaláltak a billentyű/gitár párbajok, amiből nemcsak egyet lehet hallani. Élőben igazán gyilkos. Érdemes lenne ezeket a jövőben még tovább is fejleszteni. A lemez sehol nem ül le, és fekszenek nekik a lírai dolgok is (Replica). Sokan hangoztatják a Strato párhuzamot, a hatások jelen vannak, de nem veszélyes, és nyúlásról szó sincs. A Strato a Visions előtt csinált hasonló jellegűeket. Mellettük szól az is, hogy zenéjük és szövegeik őszinték, és teljesen görcsölés mentesek. Ami igazán meghatározó az intenzitás. Ritkán vesznek vissza a gyors tempóból. A hangzás, mondanom sem kell - Mikko Karmilla mester, Finnvox stúdió - nagyon jó.

A zenekar viccesen megjegyezte, hogy szeretné, ha lenne majd egyszer saját stílusa. Nekik lesz, erre leteszem a nagyesküt, még ha most ez még nem igazán a legkiforrottabb. Miután elkapott a hangulata, magasról sz*rni fogsz ezekre az apróságokra. A pontszámom egy mocskos nagy 10-es, hiszen a pozitívumokat kell értékelni, és itt azok vannak túlsúlyban. Engem sikerült a rajongójukká tenniük, izgatottan várom a folytatást (hát még a következő koncertet!).

1. Blank File
2. My Land
3. 8th Commandment
4. Replica
5. Kingdom For A Heart
6. FullMoom
7. Letter To Dana
8. UnOpened
9. Picturing The Past
10. Destruction Preventer
11. Mary-Lou