Mercyful Fate - Dead Again

Kiadó: Metal Blade
Terjesztő: HMP
Együttes: Mercyful Fate
Megjelenés éve: 1998
Ajánlja: Hajas
Értékelés: Alapmű

Igazából semmi bajom a dán csapat mindenki által istenített első két anyagával, hisz magam is jónak tartom őket, de ez a 98'-as, közel egy órás album az, ami teljesen elvarázsol, akárhányszor hallgatom. Lehetett érezni, hogy a zenekar meg akarta mutatni, hogy Michael Denner gitáros nélkül is képes hibátlan lemezt készíteni.

A Fate sorában itt debütáló, rengeteg bandát megjárt Mike Weadnél méltóbb utódot el sem tudnék képzelni. Szólói mindig tökéletesen passzolnak az éppen aktuális nótához. És bár kész nótát itt még nem jegyez, de meggyőződésem, hogy nélküle nem lehetett volna ennyire tökéletes ez a korong. A sokat támadott dobos, Bjarn T. Holme fantasztikus játékát hallgatva felmerül az emberben a kérdés, hogy a kritikusok ennyire rosszindulatúak vagy csak süketek? A dalok annyira egyediek, komplexek és sötétek, amilyeneket csak a Fate képes írni. Az öreg King persze hozza okkult szövegeit és operás hangját, mint mindig. A lemez külön érdekessége, hogy tudomásom szerint csak digipak formában adták ki, amely csak kihangsúlyozza a gyönyörű borítót. Egy tökéletes alkotásról nem érdemes külön szerzeményeket kiemelni, de nem bírom megállni, hogy ne térjek ki a címadó nótára. Ez egy közel negyedórás szerzemény, és véleményem szerint a legjobb dal, amit a csapat valaha írt. Ez a tökéletesen felépített, sötét opusz valami olyan hatást vált ki, amit felesleges lenne ecsetelnem bárkinek is, aki eddig még nem hallotta. De a színvonal végig magas, a Torture (1629) kezdésétől egészen a záró Crossroadsig.

Az anyag persze nem hat elsőre, ellentétben például utódjával, a sokkal dalcentrikusabb 9-es lemezzel, de mindenképp megéri a fáradtságot ez a példaértékű album.