Army Rising - Impending Chaos

	Kiadó:	Rising
	Együttes:	Army Rising
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	Yohanan
	Pontszám:	3/10
	Értékelés:	A hangszereket már be tudják hangolni

Az Army Rising a legjobb dolog, ami valaha Írországból származott – írja a promo CD-t kísérő rövid bemutató szöveg a bandáról. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy ez nem jött be. Nem csak, hogy nem a legjobb dolog, ami a „zöld szigetről” származik, de még csak nem is említeném egy lapon az onnan érkező egyéb kiválóságokkal, mint a Primordial vagy a Meal Mórdha, esetleg a Mourning Beloveth.

Természetesen a védelmükre kelvén annyit el kell mondanom, hogy 17-18 éves fiatalokból áll a zenekar, ráadásul nyilván ez az első albumuk, de az előbb idézett ajánlóval és az asztalra lerakott teljesítményükkel együtt azt tudom mondani, ismert frázissal élvén, hogy ebben az erős mezőnyben ez bizony nagyon kevés.

Saját bevallásuk szerint a Pantera, az Iron Maiden, a Lamb Of God, a Metallica, a Megadeth és a Parkway Drive volt rájuk leginkább hatással. Ez az igazán impozáns példakép sor akár még valami jó végeredményt is sejtethet, főleg, ha a Parkway Drive féle hardcore/metalcore vonalat és az Iron Maident összeeresztjük, de nem így van. A fent felsorolt csapatok olyan mély benyomást tettek a fiúkra, hogy képtelenek bűvkörükből szabadulni, sajnos copy-paste jelleggel pakolják egymás mellé a klisésebbnél klisésebb szakaszokat.

Olyannyira egybefolyik az egész anyag, hogy alig tudok róla igazán kiemelni bármit is. Unalmasságát az is jelzi, hogy négy alkalommal kellett nekiülnöm, hogy egyáltalán képes legyek egyben végighallgatni. Az első három tétel (micsoda címek: Who I Am, Destination Grave, War) mindegyike úgy lefárasztott, hogy csak kihagyásokkal voltam képes a továbbiakat is meghallgatni. Van itt minden, mi szemnek és szájnak ingere: némi hc/metalcore jellegű breakdown, reszelés, dallamok, erős dob ritmusok, csak éppen nagyon gyenge a végeredmény. Ha az éneksávokat nézem, akkor pedig némi nu metal érzésem támad: mintha a Papa Roach énekese dobta volna be magát pár alkalommal, akkor is megfázva.

A hangzás az egyetlen, amibe nem tudok belekötni: ahhoz képest, hogy ilyen fiatal banda debütlemezéről beszélünk, nagyon jól szól – kivéve az énekest, bár neki a hangja az, amivel nem lehet mit kezdeni. Sőt, továbbmegyek, a kilencedik tétel, a Fallacy kezdése még erősnek és eredetinek is mondható: a tekerés, amit előadnak, előcsalogatta belőlem a headbangert, bár csak rövid időre, mert a továbbiakban visszatértek saját színvonalukhoz.

Szokásos összegzésemben annyit tudok elmondani, hogy egy klisés, lázadni akaró, forradalmár hangulatú fiúkból álló formáció ez, amely csak whisky és barna ír sör gőzében viselhető el valamennyire. Persze, nem temetem még el őket, lehet, hogy ha egy kicsit megérnek, akkor jobb zenét fognak csinálni. Még ha így is lesz, akkor sem volt ésszerű kiadni ezt az korongot. Nem csak, hogy nem tesz hozzá korunk metal zenei életéhez, hanem inkább elvesz belőle.


Az Army Rising Myspace oldala itt található.