Domain Of Dreams - Domain Of Dreams

	Kiadó:	Szerzői
	Együttes:	Domain Of Dreams
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	Hadean
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Nem is tudom hirtelen, ismerek-e bármilyen zenekart Bulgáriából. Egy dolog viszont biztos: a Domain Of Dreams olyan csapatok sorát gazdagítja, amelyek roppant hosszú ideje működnek a metal világa fő vérkeringésétől rettenetesen távol, és döbbenetes kitartásról tesznek tanúbizonyságot.

Közel negyed évszázada, Solaris néven alakult a banda, a fent említett, messzi-messzi országban. Első említésre méltó anyaguk – Oligovremie, 1997 – után egy évtizeddel (!) később született meg a következő kiadvány – Jelaia –, tavaly pedig napvilágot látott az aktuális lemez, mely a csapat nevét viseli. Az ős formációból ma is a Domain Of Dreams-et erősíti Plamen és Daniel Radev, akik a gitárért és az énekért felelnek, valamint Emil Angelov basszer is a korai idők óta itt zenél. A jelenlegi felállásban találjuk még Oggi Kiosovski dobost, továbbá Ivan Popov (olyan ismerős a neve…) gitárost. Ezek alapján sejtelmem sincs, hogy a számos billentyűs téma kitől származik.

A srácok – vagy inkább urak – a Dream Theatert, a Pink Floydot és a Queensryche-t nevezik meg fő hatásaikként. E felsorolásba kívánkozik a Fates Warning is, akik ugyebár a progresszív metal megteremtői, és akiktől a leginkább kölcsönözték muzikális és hangulati témáikat a vitatható kvalitással rendelkező dalszerzők. Sajnos valóban arról van szó, hogy a zenészek nagyon értenek hangszereikhez, változatosan kezelik azokat, azonban képtelenek túllépni bálványaik – kortársaik – vívmányain, és valamit saját kútfőből is hozzátenni a produkcióhoz. Ami viszont igazán erős eleme a korongnak, az az érzelemgazdagság, amihez nagyívű drámaiság, finom dallamkezelés és dinamizmus társul. A dalszövegek és a koncepció Ivan Radev – minden bizonnyal a harmadik fivér – nevéhez fűződik. Ezen a téren akad némi izgalom, hiszen habár a „csupa Dream” dalcímek eléggé megmosolyogtatóak, komoly témákat dolgoznak fel a nóták, komplex módon: Álom a Bosszúról, az Erőről, Rólad, a Győzelemről, a Múltról, a Végről, az Egyesülésről, a Kétségbeesésről és az Álmokról.

Az énekes tagadhatatlanul Bruce Dickinson egyik legnagyobb tisztelője: sokszor kísértetiesen hasonlít orgánuma a Mester The Chemical Weddingen hallható hangszínére. A hangzás jól kidolgozott, minden hangszer a helyén van. Ez azonban nem tudja ellenpontozni a gitár és a dob állandó témaismételgetéseiből adódó bosszúságot, melyet csak tetéznek a dalnok idegesítő vibrálásai. Hozzá kell tenni, élőben valószínűleg feledtetni tudják a hallgatóval a keserű gondolatokat.

Eseménydús, változatos, felkavaró az egész lemez, de a túlzott mértékű plagizálás miatt nem lehet igazán élvezni. Úgy néz ki, emberöltőnyi küzdelem után beindul a csapat szekere, ehhez azonban nagyobb egyéniségnek is párosulnia kell(ene).


A Domain Of Dreams Myspace oldala itt található.