|
Aetherius Obscuritas - Ventus
Arkhorrl neve ismerősen csenghet olvasóink és a hazai black metal undergroundban jártas fanatikusok számára, hiszen a pokol bugyraiban fogant, Aetherius Obscuritas nevű formációjával már egy évtizede szabadítja a világra kénköves korongjait. A legutóbbi, Fekete Orvosság című lemez óta bizony már három esztendő eltelt, így éppen itt volt az ideje, hogy antihősünk és hű bajtársa, Zson egy újabb éjfekete gonoszságot árasztó albummal hozza rá a szívbajt a gyengébb idegzetű hallgatóságra. Azonban black metal kliséktől megfáradt kiadvány helyett egy igazán változatos, a sötét színspektrum több árnyalatát is felvonultató CD-t kaptam kézhez, amely a Ventus névre hallgat.
A durván 35 perces anyagon szerencsére nem találkozunk gyengébb dalokkal, egy szép kerek egésszé állnak össze a szerzemények. Aki esetleg most találkozott legelőször az Aetherius Obscuritas zenéjével, annak elárulom, hogy a Ventus kissé atmoszférikus és dallamos black metalt tartalmaz, a stílus hagyományaihoz mérten telt és tiszta hangzással. Szóval, a megszólalás miatt lehet, hogy a necro black hívei fanyalogva fogják meghallgatni eme korongot. Nos, ez legyen csak az ő gondjuk, mivel egy erős dalcsokorral (vagy inkább „nóta töviskoszorúval”?) állunk szemben. Rossz szóvicceket mellőzve, lássuk, hogy mit is tartogat számunkra a CD.
A tételek – egyet leszámítva - magyar nyelven törnek elő a hangfalakból, ami részemről külön pozitívum. Az albumot egyfajta keretbe foglalja a Hideg Tűz és angol verziójának, a Cold Firenek a kettőse. Az utóbbi, gondolom az amerikai kiadó, a Paragon hatására került fel a korongra, hogy az amcsi fanok se álljanak annyira értetlenül a szép anyanyelvünkön megírt szövegek előtt, bár szerintem ezzel még érdekesebb is lehetne az anyag a külhoni zenekedvelők számára. Remek, lendületes tétel, de véleményem szerint a bevezetőben hallható blackes vokál lehetne egy kissé mélyebb, marconább. Több, régről ismert szerzemény is új, koromfekete palástot kapott. Cím szerint: A múltunk hatalmával, Maradok és Álom. Két kedvenc számom a lemezről a Doktor Ox Teóriája, amely Jules Verne novellája előtt tiszteleg, amely azt a kényes témát feszegeti, hogy hol lehet meghúzni a határt a tudomány hasznos és ártó mivolta között. A második favoritom az Emlékszem, mely nem teketóriázik és „elvesz mindent”. Továbbá még megjegyezném, hogy hagyományőrzés ide vagy oda, jó néha olyan black metalt is hallani, ami szövegei nem „Sátán a király, Jézus meg egy csicska” tematika köré épülnek, hanem megpróbálják az emberi lélek sötét és komor bugyrait feltérképezni. A változatosság gyönyörködtet.
Az album borítója is remekül sikerült: ilyen rémisztő rőzsehordó nénikét én még életembe nem láttam! Inkább emlékeztet a szárnyait kitáró halálangyalra, mint özvegy „Akárkiné”-re. A kép komor, sötét, fagyos és többértelmű, tökéletesen reprezentálja a Ventus zenéjét.
Az Aetherius Obscuritas Myspace oldala itt található.
|
