Wolfcrusher - Virgin Tapestry

	Kiadó:	Casket
	Terjesztő:	Musicworld 2000
	Együttes:	Wolfcrusher
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	Tabiii
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Hangzatos zenekarnév, elsőre biztatónak hangzó stílusleírás és mindenféle nagyotmondás-mentes bemutatkozás. Ez volt az első találkozásom az angol Wolfcrusher zenekarral a promo lapjukat olvasva. Az ott leírtak alapján nem ígérnek mást, mint groove-os death metal és southern rock áztatta fogós, zsigeri muzsikát. Nem voltam elájulva az egésztől, főleg úgy, hogy egyből beugrott egy nem is olyan régi találkozásom a Dead Label nevezetű bandával, akik nagyrészt már kijátszották ugyanezeket a kártyákat. Sebaj, gondoltam, hátha megvillantanak valami olyasmit, amire az említett banda nem volt képes.

Reménykedésem nem volt hiábavaló, mert a csapat Virgin Tapestry című első lemeze tartogat néhány kellemes pillanatot, csak kár, hogy semmi mással nem képesek felhívni magukra a figyelmet. Muzsikájuk a leírtakhoz hűen alakul a hét szám során, szóval nagy meglepikbe nem botlottam. Az egyetlen furcsaság az, hogy a fentebb sorolt zenei elemek élesen elkülönülnek egymástól. A szerzemények szorosan kitartanak egy-egy irányvonal mentén, így a dalok közötti kohéziónak nyomát sem találni. A kezdő kettős súlyos döngölése után a harmadik, egész fincsi Lost At Seaben jelenik meg a southern vonal, amely végig is menetel azon. Az őt követő All Shall Pass pedig egy akusztikus, énekelgetős valami, amely teljesen kilóg a korong összes többi száma közül. Tudom, biztos az jön le ebből elsőre, hogy ezek a srácok micsoda változatosságot képviselnek, ami nagyon is értékelendő erény. A probléma viszont csak akkor jön át igazán, ha valaki saját maga fülel bele. Sokkal jobban örültem volna annak, ha az átlagban ötperces dührohamok sűrűbb témahalmozását arra használták volna fel, hogy a gyakran monoton betonozást apró déli díszítésekkel és több, lélegzetvételnyi leállással frissítették volna fel. Az egészet talán az utolsó két szerzeményen lehet a legjobban bemutatni. Míg a No Chance – amely amúgy messze a lemez legnagyobb, mondhatni húzószáma - egy korai Maylene & The Sons Of Disaster ihlette kreáció benyomását kelti, addig a záró Moving Mountains valami zajosabb köntösben előadott deathcore szutyokra emlékeztet. Olyan, mintha nem is ugyanazt a zenekart hallgatnám.

A zenei szekcióval nincs nagyobb baj, mindenki odateszi a magáét rendesen. Az információs lapon hőn dicsért fantasztikus riffjeiktől azért nem dobtam akkora hátast, csupán jó iparosmunkának nevezném teljesítményüket ezen a téren. Ha már a gitároknál tartunk, akkor mindenképp érdemes megemlítenem, hogy a zenekar alapító bárdistája egy bizonyos Mucs Dániel, azaz nem kevés magyar vonatkozása van a hordának. Az a fránya dalnok viszont megint sokat ront az összképen. Gary Harkin utolsóként került a gárdába, de kereshettek volna nyugodtan tovább a csapattársak. Magas acsarkodásától frászt kapok, amikor ilyen rendezetlen bugyborékolásba megy át, tiszta – pontosabban hamis - éneke meg már az első számban kipöckölte nálam a biztosítékot. Óvatos megfogalmazás, ugye?

Összesen két szerzemény tudott megmozgatni a hétből, a többi szódával hígítva elmegy. Kissé szétesett érzést kelt bennem a srácok debütje, amelyből látszik, hogy milyen irányba szeretnének mozgolódni, de nem tudtak minden összetevőt a helyére rakni. Hiányoznak a kiugró momentumok, amelyekkel igazán élvezetessé tudnák tenni a délies elemeket, a betonozás pedig mintha űrkitöltő szerepkörben tetszelegne. Az említett kedvencekben megmutatkozik a társaság dalközpontú megközelítése, amire remélhetőleg rágyúrnak majd a jövőben.

Egy átlagos bemutatkozásról van szó, amiben néha-néha felsejlik a tehetség szikrája. A következő eresztésük után már egy mérvadóbb képet lehet majd kialakítani róluk, addig viszont nem fog nehezemre esni a Virgin Tapestry nélkülözése. A külföldi szaksajtóban amúgy igen jól szerepelt a lemez, szóval úgy néz ki, hogy megint én vagyok a szőrösszívű kedvrontó. Remélem, hogy egy újabb promóciós anyag ismét okot ad rá, hogy levetkőzzem ezt a lassan rólam kialakuló képet. Ez utóbbit mondjuk így is megfogalmazhattam volna: feltörekvő bandák! Húzzatok már bele!


A Wolfcrusher Myspace oldala itt található.