Soulfly - Enslaved

	Kiadó:	Roadrunner
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Soulfly
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Tabiii
	Pontszám:	5/10
	Értékelés:	Szürke, de korrekt

A Max Cavalera által vezetett gépezet, pontosabban zenegyár 2012-ben sem vett vissza a tempóból, pedig lassan úgy érzem, hogy ideje lenne egy kicsit megfontoltabb sebességre váltani. A nagymúltú zenész a Soulfly és a Cavalera Conspiracy keretein belül nem kevesebb, mint öt lemezt szabadított a világra négy év alatt. Abban pedig biztos sokan egyetérthetünk, hogy ezek a kiadványok kissé halványul sikerültek az életművében, és ez alól sajnos a friss Enslaved sem kivétel.

A zseniális Dark Ages-t követően csalódtam az ötlettelenségtől szenvedő, gyártósorról lejövő egysíkú korongokban, így az idei eresztéstől sem vártam túl sokat. Viszont amikor értesültem az együttes felállásában bekövetkezett változásokról, igen kíváncsi lettem, hogy mire lesznek képesek Tony Campos (volt Static-X, Asesino, Prong, Ministry basszeros) és David Kinkade (ex-Borknagar dobos) csatasorba állításával. Miután megláttam a Chaos A.D.-re hajazó borítót, már kezdtem is örömömben tapsikolni, mert szerintem nagyon pofásra sikeredett. Az ezzel együtt érkező információk és ígéretek pedig arról árulkodtak, hogy a banda eddigi legdurvább, death metal domináns lemezére számíthatunk. Mindebben pedig van is igazság, csak nem olyan sok.

Elsőként a World Scum alapján lehetett meggyőződni arról, hogy van valami ebben a halálfémes teóriában, de ez a vonal egyáltalán nem jellemző az album egészére. Ezek az elemek inkább számokon belül tűnnek fel pár pillanatra egy-egy blastbeat betét erejéig, vagy egy nagy adag groove-os, kétlábgépes döngölésre. Az album nagy része viszont ugyanazt az izgalommentes thrashes középtempós irányt követi, mint a legutóbbi Soulfly kiadványok, csupa kisujjból kirázott rutingyakorlatos számmal. Az említett dalon kívül még kettőről élnek halvány emlékeim. A Gladiator mindenképpen a cucc egyik húzónótája, amely tele van csupa izgalmas váltással, míg a Plata O Tomoban Tony és Max portugál nyelven elnyomott éneke dobja fel a végig energikus számot. A többi viszont a feledés teljes homályába veszett, mivel szörnyen unalmasak és ötlettelenek. Az epikusnak beharangozott Revengeance – amelyben a fél Cavalera família megmutatja magát – pedig egy ótvar nagy pofáraesés, mivel minden viccet félretéve ez a gárda valaha írt legtrágyább száma.

Az ítéletem elég szigorúnak mondható velük szemben, de egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért stagnálnak ebben a helyzetben évek óta. Az Omennel bekövetkezett mélypontot sikerült átvészelniük, ennek ellenére még mindig gyenguska ez a teljesítmény, főleg egy ennyire megerősödött felállással. A nevük még ennek ellenére is jól fog csengeni a szakmában, de arra nagyon kíváncsi leszek, hogy mondjuk jövőre hányan fognak emlékezni arra, hogy volt egy Enslaved című középszerű albumuk is. Ha a tavalyi Sepultura lemezt összehasonlítanám ezzel a CD-vel, akkor azt mondanám, hogy hosszú idő után nem a Soulfly nyerné az aktuális párbajt. Mondjuk, ezen a feltevésen nem keveset lehetne csámcsogni.:)

A Soulfly Myspace oldala itt található.