Fleshgod Apocalypse - Agony

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: Mton
Együttes: Fleshgod Apocalypse
Megjelenés éve: 2011
Ajánlja: Jack
Pontszám: 10/10
Értékelés: Vigyázat! Robbanásveszély!

Jelen kritikámban egy igazi remekművet szeretnék bemutatni a metalos publikumnak. Ez pedig nem más, mint az olasz Fleshgod Apocalypse 2011-ben megjelent, Agony című második nagylemeze. A technikás death metalt komolyzenei betétekkel keverő taljánok, első korongjuk (Oracles) óta folyamatos fejlődést mutatnak. Míg az első stúdióalbumon a szimfonikus részek inkább csak átkötések, introk, levezetések voltak, addig a Mafia EP-n már érezhető volt az a zenei változás, mely az Agony-n csúcsosodott ki. Itt már a brutális, komplex death metal nem csak néhol, egyéjszakás kalandként találkozik, hanem már házasodik is a komolyzenével, egy olyan grandiózus művet, pusztító szimbiózist létrehozva, melynek célja az apokalipszis elhozatala.

A pár számos EP, mely igazi fekete ékszerként tündökölt négy saját számmal és a zseniális At The Gates - Blinded By Fear feldolgozással, kellőképpen előkészítette a terepet a pusztító második korongnak. Felajzva, felfokozott izgalmakkal vártam a srácok újabb mészárlását. Ezzel nem voltam egyedül, hiszen az elismerés szakmai szinten sem maradt el: az olasz brutalizátorok legújabb alkotása már a neves Nuclear Blast égisze alatt látott napvilágot.

A külsőségekkel kapcsolatban, ami elsőre feltűnhet a banda ismerőinek, hogy megváltozott a brigád logója. Ennek okát nem teljesen értem, szerintem kifejezetten jól megrajzolt és stílushű volt az előző. A horda bizonyára ezzel is szerette volna közvetíteni a változás, fejlődés szelét. A borítót nem tudom kritizálni, lehetett volna talán picit fantáziadúsabb, ugyanakkor az anyag hangulatát hűen sugallja.

A kissé Cradle Of Filth ízű Temptation introval kiválóan indul a lemez, az előjáték végére már epekedve várom, hogy elinduljon az agónia, és berobbanjanak a gitárok. A The Hypocrisy-t hallgatva meg is történik a muzikális orgazmus: szikla keményen robban a képünkbe az első igazi dal. Ennél a tracknél még az asszony is öles léptekkel, harcos amazonként tépte rám az ajtót, majd egy „Azonnal halkítsd le ezt a…” üdvözléssel köszöntött, mellyel végképp azt sugallta számomra, hogy valami elképesztően brutál király hallgatnivalónak nézek elébe! Hiába, az otthoni death metal bömböltetésnek is megvannak a veszélyei… Kanyarodjunk is gyorsan vissza az első nótára, melyet egyébként tiszta ének is színesít, ami cseppet sem vesz el a szerzemény erejéből, sőt inkább emeli azt. Már itt érezhetjük, hogy a hangzással nem lesz problémánk. Bikán dörrennek meg a blastbeat-ek, pusztít a duplázó, a gitárok talán kissé alul lettek keverve, de ez sem igazán zavaró. A szimfonikus betétek is nagyon jól szólnak, kíváncsi vagyok, hogy a következő albumon megkockáztatnak-e a srácok egy nagyzenekaros kíséretet. Az ének pedig olyan, amilyennek lennie kell: változatos, öblös és súlyos. A The Imposition egy nagyon eltalált szám, mely szélsebesen viharzik el, kísérteties komolyzenei háttérrel. A The Deceit-ben megint előkerül egy röpke pillanatra a tiszta ének. Leírhatatlan, mekkora érzelmi pluszt tudnak így átadni, tényleg csak a "zseniális" szó az, amit használni tudok erre. A dalban egyébként itt-ott a nagy kedvenc Behemoth-om zenéje is eszembe jutott, különösen a szám közepén a kiállós, szavalós monológnál. A hangulatos The Violation nótára készített video szépen vitte a zenekar hírnevét a világhálón. Bárhol botlik bele az ember, mindenhol dicsérő szavak ezreit olvashatja! Ez nem is véletlen. Remek érzékkel választották ki a clipes alkotást, és bár jelen esetben tudom, hogy a dallamos jelzőt csupán bizonyos korlátok között említhetem, talán mégis ez lett a legfogósabb dal a lemezen.

Szinte észre sem veszem, hogy máris az anyag feléhez érkeztem. Sok hasonlóan komplex album hallgatásakor ilyenkor már néha felütötte a fejét nálam az unalom, itt azonban szó sincs erről. Izgatottan élvezem és adom át magam újra és újra a korong nyújtotta sötét melankóliának. A műben először a The Egoism-ban kapnak hallójárataink egy kis pihenőt, a középtempósan hömpölygő nóta zongorafutammal, változatos vokállal teszi különlegessé a számot. A The Betrayal viszont már újra fénysebességgel gyalulja az agyakat. Barátnőm vérben forgó szemeiből arra a megállapításra jutottam, hogy ez sem egy igazi "asszonycsalogató" tétel. Itt is eszméletlen dobmunka folyik a háttérben. Fogadni mernék rá, hogy Francesco Paoli-t egyszer még a műfaj legjobb ütősei között fogják emlegetni. Az elszállós, zongorafutamos The Forsaking az Agony legfelemelőbb szerzeménye, melyről a szintén olasz Graveworm ugrott be. A lassabb dal felteszi a lemezre a koronát. Aki úgy vélte, hogy egy kizárólag brutális tornádókat tartalmazó, unalmas és kiszámítható művet tart a markában, annak kellemes meglepetést fog okozni a szám. A kaotikus The Oppression-ben visszatér a banda egy utolsó, mindent elsöprő támadásra. A kiadványt végül a címadó Agony zárja, egy keserű zongoradallal.

Sok hasonló zenekarnál éreztem már azt, hogy kissé kettéválik a zenében a metal és a klasszikus zene, ez az album azonban az élő példa rá, hogy lehet ezt a két stílust úgy ötvözni, hogy egy új poklot szabadítsanak a világra. Az egész horda példamutató zenészi munkát végez a lemezen, Cristiano Trionfera és Tommaso Riccardi gitárosok ötletesen, precízen aprítanak, a tapasztalt fül az elsöprő death riffek között pár igazi neoklasszikust is felfedezhet. A vokál nagyon változatos, ami annak is köszönhető, hogy bizony Francesco Ferrini zongora és komolyzene felelős kivételével minden tag besegít az énekbe. Mindig is imádtam azokat a death brigádokat, ahol több hörgőgép is csatasorba van állítva. Paoli pedig feszesen, remek érzékkel kalapálja végig az Agony-t.

Összességében a tavalyi év legpozitívabb meglepetése ez. Christiano állítása szerint 2013-ra várhatjuk a következő albumot. Én már most tűkön ülök, hogy hogyan birkóznak meg a taljánok a hatalmas elvárásokkal, esetleg sikerül-e túlszárnyalni a második lemezt? Egy újabb kiváló anyaggal hatalmas lépést tennének a műfaj elitje felé.


A Fleshgod Apocalypse Myspace oldala itt található.