Overkill - The Electric Age

	Kiadó:	Nuclear Blast
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Overkill
	Megjelenés éve:	2012
	Ajánlja:	Angol
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan csapat létezik a metal világában, aminek minden lemeze ott van a szeren! Az egyik ilyen banda az amerikai Overkill. Őket nem kell bemutatni senkinek: a D.D. Verni és Bobby „Blitz” Ellsworth által vezetett roncsbrigád több, mint 30(!) esztendeje emeli magasra a metal zászlaját, és megbízható teljesítményükkel meghatározó pontot jelentenek a headbangerek életében. A két évvel ezelőtt megjelent Ironbound című malomkő súlyosságú művükkel az utóbbi két évtized legbivalyabb Overkill korongját szállították le D.D.-ék, így joggal aggódhattunk, hogy az idei The Electric Age vajon megüti-e a magas mércét. Erre csak annyit mondhatok, hogy ez a CD egy őserejű vihar erejével söpri félre az útból a konkurenciát! Mi a franc az a Nagy Négyes!? Nem is számít, ugyanis egy új korszak vette kezdetét: az Elektromosság Kora!

Míg az Ironbound a változatosságával emelkedett ki az amúgy sem szürke Overkill sorlemezek közül, addig a The Electric Age legfőbb ismérve a kíméletlen energia! Az egész CD olyan élményt nyújt, mintha 50 percen keresztül folyamatos elektrosokkos kezelésnek vetnék alá az ember izmait és szürkeállományát! Amint véget ér a terápia, és a fehérköpenyes, arc nélküli doktorok visszavonszolnának a hangszigetelt celládba, térdre hullasz előttük, és repetát kérsz ebből a nagyfeszültségű gyógyító kúrából! Ez itt bizony nem a gyengék zenéje: vagy kibírod az elektromos sokkolást, vagy siránkozva rohansz a kedvenc vasalthajú, ’core együttesed bulijára, aminek körülbelül annyi értelme van, mint az alkoholmentes sörnek, vagy a koffeinmentes kávénak. Az első perctől kezdve az utolsóig magas oktánszámon pörög a „Túlgyilkoló” motorja. A nyitó Come And Get It vészjósló, szaggatott riffelésétől azonnal gonosz vicsorba torzul az arc, és ökölbe rándul a kéz, nyolcvan másodperc után pedig ki is szabadul a bennünk raboskodó fenevad!

Gondjaid vannak a melóhelyen, vagy az iskolában? Hülyék a munkatársaid, szemét a matektanár? Itt a megoldás: feltekered 11-ig a hangcuccod, beteszed a majdnem hat és fél perces Electric Rattlesnake-et, és viszlát hétköznapi problémák! Ekkora brutális eufóriatöltettel már rég nem találkoztam. Kíméletlen tempók, gyilkos riffek, tömény hangzás és Blitz összetéveszthetetlen vokáljai. Mese nincs: muszáj headbangelni! Nemhiába ez a szerzemény lett az album beharangozó single-je és a clipnótája is. Szerencsére a korong lendülete végig kitart, hála az olyan daloknak, mint a Save Yourself, a remek refrénű Drop The Hammer Down, vagy az Old Wounds, New Scars. Ki kell még emelnem a kegyetlenül őrlő Black Daze-t is, amely tutira nagyot fog ütni a koncerteken! A záró Good Night azonban meglepetéssekkel szolgál: simogató akusztikus dallamaival balzsamozza a sajgó izmokat, és egy kis pihenőt enged a kimerült hallgatónak. Vagy mégsem? Másfél perc sem telik bele, és ismét légkalapács módjára zúzza a koponyákat az Overkill! Miután kaptunk néhány monoklit, és kirepült pár fogunk, a mérkőzés után az amerikai kollégák elismerően megveregetik a vállunkat, majd kedvesen jó éjszakát kívánnak.

A The Elcetric Age-et csakis olyan Overkill alapművekhez lehet hasonlítani, mint a The Years Of Decay vagy az Under The Influence. Kiváló, sallangmentes power/thrash muzsika! Mit is mondhatnék még? „Hey now, don't it make you feel better? Come and get it!”.


Az Overkill Myspace oldala itt található.