|
Nachtmystium - Silencing Machine
Az Illinois állambeli Nachtmystium-mal nem ez az első találkozásom. Ugyan nem olyan régen értesültem a csapat létezéséről egy kedves ismerősömön keresztül, mégsem mondhatni, hogy úgy álltam volna neki a Silencing Machine meghallgatásának, hogy fogalmam sincs az egészről.
Ez a Magyarországon – egyébként szerintem méltánytalanul - mellőzött banda még az ezredfordulón alakult, az énekes/basszer Blake Judd vezetésével, aki gyakorlatilag az egyetlen autentikus tagja a formációnak, de a rotálódó zenészek között is ismerős arcokra bukkanhatunk olyan csapatokból, mint az Avichi, a Lord Mantis, vagy a San Francisco-i Von.
Nos, mivel a Silencing Machine előtti két lemezhez, a 2008-as Assassins: Black Meddle Pt. I-hoz, és a 2010-es Addicts: Black Meddle Pt. II-hoz volt szerencsém korábban, ezúttal is kíváncsian vártam, hogy mit sikerült összehozniuk ezeknek a srácoknak, akik a black metal, a hard rock és egyfajta mocskos rock ’n’ roll életérzés sajátos keverékét tűzték a zászlajukra.
Jelen kritikám tárgya a zenekar hatodik stúdióalbuma, melynek részemről igen fontos ismertetőjele, hogy tetszik a borítója. Sőt, nagyon is. Igaz, a témaválasztás kicsit idejétmúlt, de hát egy ilyen banda mégsem operálhat pillangókkal meg virágokkal, szóval helyén van a dolog. A szürke képvilág nagyon is passzol ahhoz a stílushoz, amit képviselnek, szóval nyugodtan mondhatom, hogy ezt most eltalálták, hála a magasságosnak, mert ahogy elnéztem a korábbi borítóikat, elég illúzióromboló darabok is felfedezhetőek közöttük.
A Dawn Over The Ruins Of Jerusalem erőteljes kezdés, amely semmi kétséget nem hagy afelől, hogy érdemes tovább hallgatóznunk. Olyan fogós dalok vannak még a tarsolyukban, mint az I Wait In Hell és az And I Control You. Az én személyes kedvencem a Borrowed Hope And Broken Dreams lett, mely nóta különösen betalált. Egyébként a lemez tulajdonképpen egy órás, ami azért így nyár közepén elég megterhelő lehet, de ugyanakkor üdítő (szürke) színfoltja is lehet az évszaknak, persze nézőpont kérdése.:)
Szerintem nem annyira tömény és súlyos, hogy ne essen jól belehallgatni, de azért nem mondhatnám, hogy egyhuzamban sokszor pörgettem végig. Tehetséges és igényes banda, mely igényesség szintúgy megemlíthető a korong kapcsán is. A Silencing Machine mindenképpen megér egy „misét”.
1. Dawn Over the Ruins of Jerusalem
2. Silencing Machine
3. And I Control You
4. The Lepers of Destitution
5. Borrowed Hope and Broken Dreams
6. I Wait in Hell
7. Decimation, Annihilation
8. Reduced to Ashes
9. Give Me the Grave
10. These Rooms in Which We Weep
A Nachtmystium MySpace oldala itt található.
|
