Colossus Of Destiny - Eden (EP)

	Kiadó:	Hellbound
	Együttes:	Colossus Of Destiny
	Megjelenés éve:	2011
	Ajánlja:	Tabiii
	Értékelés:	Nincs pontozva

A 2009-ben alakult Colossus Of Destiny előéletéről nem sokat sikerült kiderítenem az utóbbi pár napos ismerkedésünk során, azon kívül, hogy nevüket láthatóan is a 2001-es Melvins album ihlette. A nagylemezzel még nem rendelkező brigád eddig csak kisebb kiadványok, pontosabban két EP képében mutatta meg magát. Ebben a sorban az Eden a második, amely négy dalt tartalmaz, olyasféle muzsikával, amit francia honból még nem igazán hallottam.

A borítót vizsgálva nem sok segítséget kapunk abban, hogy megtippeljük, mi is vár ránk az elkövetkezendő húsz percben. A lemezt végignyüstölve, és stílusát megismerve pedig bátran mondhatom, hogy nem lettem rajongója a külcsínnek, ugyanis semennyire nincs szinkronban a korongon hallható zenével. Ezen felül semmi egységességet nem sugall annak, aki kézbe veszi a tokot. Kívülről egy szürkeárnyalatos felületre odapasszintott meztelen női figurát látni, a hátlapon pedig egy kajánul vigyorgó csontvázat. A belső lapokon pedig egy teljesen modern városi látkép található, amely sötét felületére már nem is nyomták oda a dalszövegeket, amiket eléggé hiányoltam.

A kicsit összecsapott külső ellenére viszont a belbecs teljesen rendben van. Ha a barkochbázás során senkinek nem sikerült eltalálni a műfajt, akkor bedobnék pár általuk hirdetett zsánert, amelyek szerintem tökéletesen leírják, hogy miben is utaznak az urak: country (ez azért erős túlzás), rock, metal és hardcore. Tudom, ezzel nem jutottunk túl közel a megoldáshoz, de a következőkben megpróbálom körülírni, hogy bennem milyen benyomást keltettek négy szám alapján.

Ha egyből nagy összehasonlításokba szeretnék menni, akkor azt mondanám, hogy talán az itthoni Angertea-re hajaznak a legjobban, igaz kevésbe bevállalósak és érdekesek, mint hazánk fiai. A Colossus Of Destiny inkább bevált receptekre hagyatkozik, amelyet olyan nagyok fektettek le előttük, mint a (korai) Mastodon, a Melvins és a The Ocean. Talán túlságosan is hagyatkoznak az említett hármas segítségére, mert sok újdonsággal nem képesek meglepni minket, ami végül is nem akkora probléma, mert amit produkálnak, azt legalább jól csinálják. Kellemesen hömpölygő, tördelt, máskor pedig szimplán zúzós témáikra egyfajta lebegős post rockos réteget húznak, amely egyszerre teszi hangulatossá és erőteljessé őket. Ebben pedig a hangzás is segítségükre van, ami a mai modern trendekkel ellentétben kifejezetten nyersre és undergroundra sikeredett. Valahogy nagyon illik ez a régisulis megszólalás a ritmikailag viszonylag szellősebb, húzósabb szerzeményeikhez.

Zenészi teljesítményekbe azért van hol belekötni, ugyanis ősi dob-favorizálóként nekem kissé puritán Jérémy játéka, a basszusgityó pedig kifejezetten jellegtelenül bugyog a háttérben, pedig rengeteg tér lett volna, hogy kiteljesedjen. Ezen pontok ellensúlyaként viszont ott van Adrien ráspolyos hangjának, és a gitárok keménységének elegye, ami nagyon is kellemes összhatást kelt. Négy szerzemény ahhoz elég volt, hogy ízelítőként megrángassák előttem a mézesmadzagot. Arra viszont, hogy áthatóbb véleményt alkothassak, kevés. Jól megkomponált számokat hoztak össze, amelyek egyenletes szinten le tudnak kötni, viszont semmi kiugrót nem tartalmaznak. A legerősebb tétel számomra egyértelműen a kezdő Uncover The Cosmic Clue, amely fantasztikusan építkezik stonerből, majd pedig egy disszonáns Mastodon-ihlette tördeléssel vezet be két hangulatos, délies szólót. A szám a továbbiakban hardcore-os keménységgel menetel tovább. A címadó Eden elődjének folytatása, bár kicsit megfáradt formában, ugyanis már itt sikerült egy kis önismétlésbe esniük az elszállós részeknél. A hármas As The Universe Runs Black heavy metalos kezdése nekem egyáltalán nem jött be, viszont gyorsan javítanak a későbbiekben felbukkanó thrashes reszelésekkel, a dal lezárása pedig kifejezetten pofásra sikerült a szép lassan előtérbe kerülő akusztikus témával. A záró, száz százalékig southern metal gyökereket ápoló Whirlwind Of Life egyértelműen a korong legegységesebb szerzeménye, amely minden déli fanatikus szívét képes lehet megdobogtatni.

Összességében úgy lepett meg a francia társulat, hogy semmi extrát nem nyújtanak. Jó stílusérzékkel összerakott, kellő precizitással elpengetett dalaik szimplán csak működnek, és ez az eset bárkinél fennállhat. Első barátkozásnak mindenképp megfelelő volt ez a kis ízelítő, amely meghozta a kedvem a banda figyelemmel követéséhez. Nem is kell sokáig papírról puskázni majd a nevüket, ugyanis még idén nagylemez kiadását tervezik, amin remélhetőleg hozni tudják az itt mutatott színvonalat. Pár extra fogás betanulása viszont rájuk férne, hogy valamivel kilóghassanak a sorból.


A Colossus Of Destiny Myspace oldala itt található.