|
King of Asgard - ...To North
Az egyik legnagyobb viking metal favoritom mindig is a Mithotyn volt. Az 1999-ben feloszlott pogány horda egy része King Of Asgrad néven azonban visszatért 2010-ben, és a Fi'mbulvintr című debüt albumukkal olyan csapást mértek a szcénára, amely lángoló kolostorokat, üres mézsörhordókat és földbe döngölt kamu barbárokat hagyott maga után. Két esztendő múltával elérkezett a második portya ideje, így hát nem is lehetne más a felbőszült skandináv sereg csatakiáltása, mint irány észak!
A Karl "Kalle" Beckmann által vezetett berzerkerek ezúttal sem bíztak semmit a véletlenre: a … To North című, fémesen csillogó korong a már megszokott fagyos, epikus, de kellően dallamos viking metalt rejti. Azonban ez csak félig igaz. Ha a bemutatkozó CD a címe szerint a világvégét megelőző, „farkasordítóan” hideg tél beköszöntét szimbolizálta, akkor az idei csapás már maga a „Ragnarök”, vagyis a végső csata, amely felégeti a skandináv mondakör kilenc birodalmát.
Az Onset Of Ragnarok vészjósló kürtjei és a harcosok súlyos lépteinek hangja megadja az alaphangulatot. Az intro után következik a lemez talán legfogósabb dala, a stílszerűen Nine Worlds Burn-re keresztelt pusztítás, amely akkorát üt, mint egy kétkezes csatabárd! Nem véletlenül ebből a szerzeményből varázsoltak clipet a srácok. Ha nem is ér fel teljesen az előző album kezdő nótájához, az Einhärjarhez, mindenképpen erős nyitótételnek számít. Döngölő ritmusokhoz és szélvész témákhoz női vokál is dukál, amely csak tovább emeli az epikus atmoszférát. A The Dispossessedet hallgatva nincs az a metal rajongó, aki ne indítana egy szolid headbanget és emelné magasra a söröskorsóját. A folytatásban érkezik a Gap Of Ginnungs, amely a mindent elpusztító csatákat ellensúlyozva a viking világ teremtését mutatja be. A „Ginunnga gap” a skandináv mitológiában annak a tátongó örvénynek a neve, amely egyedül létezett, mikor még se föld, se ég, se tenger nem volt. A nóta refrénjében hallható kórus az album egyik legjobbja. Ivótülköket a magasba! A Bound To Reunite-ot nem nevezném kimagasló teljesítménynek, de érződik rajta a Mithotyn és a Windir hagyatéka. A fekete fém metsző hidegsége érződik a Nordvegrben, de a heroikus refrén helyrebillenti az egyensúlyt. A Damned In Black, és Sons of Northern Darkness korszakos Immortal tagadhatatlanul rányomta a bélyegét a soron következő Up On The Mountainre, de jól tudjuk, hogy ez soha sem jelenthet rosszat. Monumentális és szigorúan magasztos, akár a skandináv hegyvonulatok. Kegyetlen hóvihar erejű black metal riffel indul a Plague-Ridden Rebirth. Itt bizony nincs már helye a hősies énekeknek és a mézsör fűtötte vigadalomnak: komor és mogorva témák jellemzik a dalt. Az utolsó előtti szám magán viseli az Otyg és az Isengard zenekarok jellemző stílusjegyeit. Itt főleg a heroikus kórusokban csúcsosodik ki a Bathory-imádat. A záró tétel egyben a címadó is: sejtelmes zongora vezeti fel ezt a nem mindennapi instrumentális szerzeményt. Egyszerre borongós, vészjósló és emelkedett atmoszférájú. Méltóbban nem is lehetne lezárni ezt a deres és acélos albumot.
Az idei King Of Asgard korong nem ér fel a debüt zseniális dalcsokrához, de a viking harcosok így is egy nagyon erős lemezzel bizonyították, hogy igenis van helyük a 2012-es színtéren. Sokaknak van már elege az ugri-bugri zenét játszó pogány csapatokból, és bizony rengetegen hiányoljuk a KOA-hoz hasonló kompániákat. Bathory, Amon Amarth és persze Mithotyn híveknek kötelező!
A King of Asgard Myspace oldala itt található.
|
