Solitude Aeturnus - Through the Darkest Hour

Kiadó: Pavement
Együttes: Solitude Aeturnus
Megjelenés éve: 1994
Ajánlja: Hajas
Értékelés: Alapmű

A Solitude Aeturnus egy fantasztikus dallasi doom banda, akiknek ez a harmadik albuma volt, a mindezidáig kiadott 5 közül. Bár a többi lemezük is kíváló - főleg a legutóbbi, az Adagio - én ezt szeretem mind közül a legjobban. A szimpatikus, megkérdőjelezhetetlenül fanatikus srácokról tudvalevő rajongóik előtt, hogy a lemezeken nyújtott teljesítményük alapján már rég nem itt kellene tartaniuk, ahol most vannak, de valljuk be, nem ez az első eset, hogy méltatlanul mellőznek egy fantasztikus csapatot.

A zenekar alapvetően nem a Sabbath iskola szerint írja nótáit, bár a hatás - mint minden doom csapatnál - azért ott van, és ezt öltik egy epikus hangulatú, már-már power metalosan szakító riffekkel ellátott köntösbe. Ezt támasztja alá a kitűnő, súlyos megszólalás is, mely feltünően jóra sikeredett, a - valószínűleg - kis költségvetés ellenére. A lemezt átszövi egy kellemesen melankólikus, szomorú hangulat, amelyben annyira csodálatos elveszni ebben az 57 percben, hogy azt leírni teljességgel képtelenség. Nótákat nem érdemes kiemelni,mert az anyag egy egységes színvonalú és hangulatú, minden szempontból tökéletes alkotás. A négy zenész srác hatalmas nótákat ír már évek óta, de inkább Robert Lowe énekest szeretném külön kiemelni, helyettük is. Erős, szomorú és hihetetlenül gyönyörű hangja teszi ezt a zenekart számomra annyira egyedivé és fantasztikussá.

A lemez kötelező mindenkinek, aki a szánalmas "sör,buli,csajok" klisék helyett az igazi értékekre kíváncsi, és szereti az igényes, őszinte Metalt.