|
MeZZerschmitt - Weltherrschaft
A MeZZerschmitt nevet ismét egy jól ismert zenészeket tartalmazó formáció viseli, név szerint a Mayhem-es Blasphemer (itt Herr Schmitt) és Hellhammer (Hauptman Hammer), akikhez a Red Harvest-es Lars (Oberleutant LS) csatlakozott. Nevüket a világhírű német repülőgépgyártó, -tervező cég után a Messerschmitt után választották, szövegeiket németül írták, majd mindez után figyelmeztettek, hogy 'A MeZZerschmitt provokatív, szélsőséges, de nem politikai'. Furcsának hangzik ez a kombináció? Nekem mindenesetre ellentmondásos. Ugyan a szövegeket, tekintettel hiányos német tudásomra, nem igazán értem, a számcímek azért sokat mondóak.
Ezen a négyszámos EP-n, indusztriális, 'menetelős' black metal hallható, amely német szövegeikkel még szigorúbbnak hangzik. A gépies hangzás rideg, embertelensége mögött azonban ott az alap black metal. Ugyan egy-egy pillanatnál a Zyklon-nál tapasztalható agresszió és rombolási hangulat uralkodik el rajtunk, azoban zeneileg mégsem lehet összehasonlítani őket. A zene inkább olyan, mint a Mayhem 'Grand Decleration Of War'találkozása a Rammstein-nel. Nos, míg az említett zenekarokkal sok problémám nincs, addig a jelenlegi MeZZerschmitt anyagra támaszkodva, egy normál hosszúságú album azt hiszem unalmas lenne tőlük. Hellhammer dobolása ugyan felismerhető, azoban még ez se menti meg őket. A zene monoton és ez a 18 perc épp elég belőle.
A lefordíthatalan című FeuerZauben - FeuerZauber-nek még lenne értelme - légszirénával és géppuskaszerű dobolással indít, amely végig meg is marad. Gyors nóta, néhány váltással. Unter der Fahne, vagyis 'A zászló alatt' egy vonuló sereg lépteinek hangjával kezdődik, és ugyan változatosabb felépítésű, mint az első szám, sok más nem mondható el róla. A harmadik Die Nacht Hat Augen, 'Az éjszakának szeme van', lett számomra a legértékesebb felvétel. Már a nyitó dob és gitár gyilkos páros, amelyet zaklatott idegállapotú beszédhang szakít félbe. Borzongtó, hideg, vonzó és taszító egyben ez a 'beteg' alkotás. A repülőgép motorjának és a tengeralattjáró szonárjánk hangjai miatt pedig leginkább menedéket kezdenénk keresni, távol a 'figyelő szemektől'. Minden darabnak ilyen destruktív hatásúnak kellene lennie és akkor szavam nem lehetne panaszra. Végül pedig itt a záró Weltherrschaft, amely szintén csak a szürke dalok sorát szaporítja.
'A Wetherrschaft egy színpadi darab első felvonásának tekinthető', de ennek meghallgatása után nem biztos, hogy kíváncsi lennék a teljes műre. Talán ők is éreztek valamint, amikor úgy döntöttek, csak egy négy fejezetes bevezetést adnak ki, egy teljes darab helyett. A zenészek személyének és image-üknek köszönhetően valószínűleg sokkal nagyobb figyelmet kap majd ez az EP, mint azt maga a zene megérdemelné. Az pedig, hogy tagadják, hogy politikai és názi vonatkozása lenne ennek az egésznek, már önmagában jó reklám.
Ezektől a zenészektől többet várhatnánk.
1. FeuerZauben
2. Unter der Fahne
3. Die Nacht hat Augen
4. Welterrschaft
|
