Valiance - The Unglorius Conspiracy

Kiadó: Black Lotus
Terjesztő: HMP
Együttes: Valiance
Megjelenés éve: 2000
Ajánlja: Sir Pumpkin
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Hát ezt is meg kellett élnem. Általában megfontolva vásárolok lemezt, de a Valiance debütáló albumával nagyon befürödtem. A bandát nem nagyon ismertem, de gondoltam egy próbát megér a lemez. A The Unglorious Conspiracy 'alkotást' megelőzően, a zenekar 3 demót jelentetett meg, és meglehet, hogy azok közt voltak profizmusra utaló jegyek, ugyanis a banda lemezszerződést kapott.

Nem nagyon akarom lehurrogni a fiúk munkáját, ezért rövid leszek. Talán ha nem volna ilyen óriási tumultus a piacon melodikus heavy anyagokból, talán még tetszene is a dolog, de a műfaj ilyen lemezek miatt jogosan a kritikusok céltáblájává válhat. A hallottak alapján alapvetően dallamos speed muzsikában utaz(ná)nak zenészek, de ez rendszerint kapkodásba megy át. Hallhatunk még jónéhány progresszív elemet és nem kevés manapság oly divatos szimfonikus betétet, persze egy szintetizátorból előcsalva. Ezzel nincs is gond, nagyon sokan művelik a műfajt mesteri szinten, de a Valiance nem tartozik közéjük. A dalok unalmasak, sőt fárasztóak, klisét-klisére halmoznak. Persze nem kell feltalálni újra a spanyol viaszt, de egy-egy önálló riffel, egyedi ritmusváltással egy jó-közepes anyagot lehetett volna ebből a lemezből faragni. De nem biztos hogy ezzel a zenészgárdával. Ugyanis azt érzem, mintha a srácok nem próbáltak volna. Mindenki játsza a maga kis dolgait, megy a saját feje után és a hangszerek nincsenek egységben. Az énekesükről nem is beszélve. Egyszerűen nincs hangja. És én erre nagyon ugrom...

Ilyet sem írtam még, de nem ajánlom senkinek sem a lemezt. Talán mégis... annak, aki kiváncsi arra, hogy Sir Pumpkin - aki egy nagyon toleráns ember hírében áll - min tudott ennyire kiakadni. Az album egyetlen pozitívuma, a borító, ami igencsak megdobta a pontszámot.
(ui.: Hála az égnek a CD-n volt egy karcolás és sikerült becserélnem egy másik lemezre.)