To/Die/For - Epilogue

	Kiadó:	Spinefarm
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	To/Die/For
	Megjelenés éve:	2001
	Ajánlja:	Avenger
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A fórumok a To/Die/For kapcsán állandóan a HIM-et emlegetik,amit természetesen nem tartok teljesen alaptalannak, nade kérem egy adott stíluson belül nem lehet mindig spanyol viaszt szarni. Azért mert ők is finnek még nem azt jelenti, hogy a Valoékat másolják. Ennek tükrében ezt az ajánlót úgy is megírhatnám, hogy "miben nem hasonlít a HIM-re" de én nem ezt teszem. Szerintem totálisan más a kettő, szóval ettől a sortól kezdve,száműztem ezt a dolgot.

A gyakran cserélődő felállás ellenére stabil zenekar a To/Die/For és megpróbálnak minden tekintetben szem előtt maradni. Első igazi lehetőségük az In Flames/Sentenced/Dark Tranquillity turnén adódott, de sok eléggé meglepő helyen is turnéztak, mint pl. Szerbia, Mexikó és Oroszország. Az első All Eternity albumhoz képest az Epilogue már sokkal magabiztosabb és határozotabb arcolatot mutat és hozza az efféle zenékre jellemző gyönyörű és mély érzelmeket.
Kezdődik mindez a Crimson Twins-el ami kétségkívül az album húzó dala. Oltári dallamosság, nem is túl nagy melankólia, aminek én azért örülök, mert ha minden dalban ennek feltétlen ellentétét próbálnák megvalósítani, erős izzadságszagot eredményezne. A húzó hangszer mindenképpen a szinti (ami az egész albumra jellemző) de a gitár egy percre sem halványul el, végig zakatol, sőt technikás szóló is van benne, ami leginkább eredetivé teszi a dalt. És a különben végig erősen, technikásan és határozottan doboló Tonmi itt rálép a duplalábgépre! Tehát ez Metal zene. Továbbiakban csak azokat a dalokat próbálom kiemelni, amik valóban említést érdemelnek. Így tehát a lassan induló és rendkívül mély Veiled van a soron. Lassabb tempója ellenére nem ez a legszomorúbb és szucidabb nóta az Epilogue-on... Tudom, ez meglepően hangzik de sok dalban rendkivül erős a hard rockos hatás, ami alatt főleg a szintiszólamokat értem. Így van ez a The Unknown esetében is. Amiben a kedvenc részem: "In my heart I know I don't belong here". Zseniális. A leginkább öngyilkos hangulatú dal, az In solitude az, ami a legjobban megfogott. Lassú,málházós gitártémája biztosítja a sötét feelinget.
"I'm not the one to die for
Don't grieve for me
After I am gone
No one remembers
This life ain't what I wanted
Don't cry for me
I'm not worth your pain
I'm not worth your tears"
És ezt érezhetően őszintén, nagy fájdalmak közepette adja elő Jape (akinek hangja teljesen egyedi, sőt eleinte még furcsa is, talán csak a Dark Tranquillity énekeséhez tudom hasonlítani.) Végül az album igazi szerelmesdala az Immortal Love az, ami biztosít arról, hogy igenis létjogosultsága van ennek a rendkívül érzelmes együttesnek.

"My blood runs in you
your blood runs in my veins".


1. Crimson Twins
2. Veil Of Tears
3. Hollow Heart
4. Veiled
5. The Unknown
6. Frail Without You
7. In Solitude
8. Chains
9. Immortal Love
10. Victim Of Love
11. Garden Of Stones
12. Epilogue