Memory Garden - Mirage

Kiadó: Metal Blade
Terjesztő: HMP
Együttes: Memory Garden
Megjelenés éve: 2000
Ajánlja: Hajas
Értékelés: Alapmű

Megérkezett végre az új Memory Garden album, mely a harmadik a sorban. Egy kicsit félve vettem kezembe a lemezt, hisz az előző korong nem tudott maradéktalanul meggyőzni, bár hazugság lenne azt állítani, hogy az egy gyenge anyag volt. Mindenesetre meg se közelítette a debütáló album varázslatos hangulatát, de amikor az új anyagot a kezembe vettem, és szembesültem a gyönyörű borítóval, akkor már éreztem, hogy fantasztikus 43 percben lesz részem.

A fiatal csapat - a Solitude Aeturnust leszámítva - az epikus doom zene utolsó mohikánja, mert ez a zene annyira nem divatos, hogy hasonszőrű zenekarok gyakorlatilag már nincsenek is, pláne a Revelation és a Candlemass feloszlása óta, holott ennél fantasztikusabb muzsikát elképzelni sem tudok. A fájdalom, az erő, az őszinteség, vagy a tökéletes hangulatkeltés mind sajátjai ennek a fantasztikus stílusnak. A Prologue névre keresztelt intró már sejteti a lemez zsenialitását és ahogy Stefan Berglund énekelni kezd az ezt követő A Long Grey Dayben, sejtéseink rögvest beigazolódnak, miszerint újfent egy fantasztikus korong hagyta el a svéd Doom Istenek műhelyét. Az énekdallamok nagyon ki lettek találva, már-már himnikus jelleget adva az albumnak. A gitárok hol akusztikus dallamokat hoznak, hol fergeteges szólókat mutatnak fel, de természetesen a gyilkos, kőkemény riffek is behálózzák a korongot, ellenben a zongora sem ritkán hallatja hangját, melyet meglepő módon a dobos, Tom Björn kezel. A kis költségvetés ellenére fantasztikus a hangzás is, de ez az első két lemez ismeretében minden, csak nem meglepő. Talán azért is lett ez az album ennyire kiemelkedő, mert több idő telt el az előző korong óta, mint legutóbb.

Aki megveszi ezt a lemezt, az betekintést nyerhet egy olyan birodalomba, ahol az őszinteség és színtiszta érzések lelhetők fel, szemben ezzel a hazugságokkal teli világgal. Örökéletű klasszikus.