Peccatum - Amor Fati

Kiadó: Candlelight
Terjesztő: Musicworld 2000
Együttes: Peccatum
Megjelenés éve: 2000
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Sokak előtt már valószínűleg ismert, hogy a Peccatum nem egy újabb északi black klón, hanem az Emperor zenei agyának, Ihsahn-nak az egyik zenekara. Viszont a társulatot felesége, Ihriel hívta össze ötleteinek megvalósítására. A tagság mindössze három fős. Ihriel áriázós stílusban énekel és a szintetizátor témák fő részéért felel. Kicsit szokatlan módon használja adottságát, a japán nó színházra emlékeztet előadásmódja. Bátyja, Lord PZ a dallamos férfi vokálok gazdája, mellesleg a Source Of Tide csapat énekese. Hangfekvése nagyszerűen illik a zenéhez. Bár metalos hangja meghatározó, elkerüli a magas hangokat. A harmadik tag Ihriel férjura, Ihsahn. Ő egyszerre felelős a gitárokért, illetve a fennmaradó szinti témákért, sőt hallatja mind dallamos, mind extrém hangját. Kisegítőként Per Eriksen a dobprogramokért felelt, de ez csöppet sem zavaró.

A társulat második lemeze majdnem háromnegyed órás, megszólalása tökéletes, az Akkerhaugen stúdió hírnevét öregbíti. Szó sincs az Emperorra jellemző hangzásról, a Peccatumnak egyéni arca van. A borító minden szükséges információt, dalszöveget tartalmaz. Nem díszes, de hatásos.
Amiben különösen újat nyújtanak, az a zenei stílusok elegye. Kitűnő gitárjáték jellemzi az anyagot, fülbemászó szólók és dallamok váltják fel a riffelős ritmusokat. A nyolcvanas és kilencvenes évek összes újítása egybegyúrva - talán ez is kifejezi, milyen változatos és sokoldalú Ihsahn játéka. Leginkább a Psychotic Waltz-ra, illetve Fates Warning-ra jellemző megoldások keverednek a blackes hatásokkal. A zenei megoldások másik oldala a kortárs művészetekre jellemző vonós hangzások. Annak ellenére, hogy szintetizátort használtak a vonós és más hangszerek helyett, ennyire tökéletes hangszíneket kevés helyen hallani. Ismét bebizonyosodott, hogy Ihsahn nem csak gitáros, hanem zeneszerző. A dalok Ihriel és Ihsahn munkáját dicsérik, ilyen ötletekkel és megoldásokkal kevesen mernek kísérletezni.

Tehát a Peccatum igazából e két zenei világ egymás mellett élése. Igen fontos a lemez amiatt is, hogy a manapság felkapott true hullám által újra előhozott komolyzenei párhuzamot alapjaiban formálja át. Aki a kommersz hatásokhoz és megoldásokhoz szokott (Therion, Rhapsody), az meglepve tapasztalja, hogy mire képes egy kortárs vonós kíséret. Megfigyelhető Bartók, Sztravinszkij és Balanescu hatása.
Mindenféleképp bele kell hallgatni az anyagba, de az annyira sokoldalú, hogy elsőre nehéz megkapaszkodni. Ha választani kéne, akkor ismerkedésül a harmadik, Murder tételt ajánlom. Sodró epikus refrénje és egyéni szólóit nem lehet szó nélkül hagyni.

Zárásul csak annyit tennék az eddigiekhez, hogy aki kíváncsi a metal lehetséges továbbfejlődési útjainak egyikére, bátran nyúljon ehhez a párját ritkító alkotáshoz. Míg lemezeinek többségét húsz év múlva legfeljebb porolgatja, Peccatum szól majd a háttérből.