Circle II Circle - Watching in Silence

	Kiadó:	AFM
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Circle II Circle
	Megjelenés éve:	2003
	Ajánlja:	Sumi
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Középiskolás koromban mindig lelkesen vártam a hétfőket. Na persze nem azért, hogy végre iskolába mehessek, sokkal inkább azért, mert hétfő délutánonként - a haverokkal közösen - felvételről megnéztük a Headbangers' Ball című MTV-n futó metal műsort. Annak idején rengeteg, máig nagy kedvencet ismertem meg a "lófejű" Vanessa Warwick műsorában.

Az egyik műsorban egy elképesztően jó hangú, igazi rock torok énekelt egy monumentális power metal nótát, amely az Edge Of Thorns címet viselte és a Savatage játszotta. Azonnal beleszerettem a bandába, a zenéjükbe és nem utolsósorban Zak Stevens hangjába, aki a "Sava"-nál olyan lemezeken énekelt, mint az Edge Of Thorns, a Handful Of Rain, a Dead Winter Dead és a Wake Of Magellan. Aki nem ismerné ezeket az albumokat, azoknak főleg az utolsó kettőt javasolnám kiindulópontként, amelyeken óriási power nótákat találni Queen-es többszólamú énektémákkal karöltve és mindezt csipetnyi progresszív jelleggel megfűszerezve.
A Wake Of Magellan turné keretében nálunk is jártak és mindmáig rettentően sajnálom, hogy egy analízis zh miatt kihagytam azt a bulit... Főleg akkor sajnáltam igazán a dolgot, amikor néhány évvel ezelőtt Zak úgy döntött, hogy több időt szeretne a családjával tölteni, ezért kilép a Savatage-ből. A banda azóta egy szerintem felemásra sikeredett albummal (Poets and Madman) jelentkezett, amelyet a Zak fémjelezte korszak előtti énekes, egyben "bandafőnök" Jon Oliva énekelt fel. Speciel én nem szeretem Oliva hangját túl sokáig hallgatni: 1-2 számig nagyon jó tud lenni, de egy teljes lemezt nem tudok végighallgatni. Valószínűleg ennek, illetve a zene egyszerűsödése miatt is, az a lemez nekem nem jött be. Sőt, a tavalyi Szigetes fellépésről is felemás érzésekkel távoztam. Egyrészt az új énekes srác nem tudta feledtetni Zak hiányát, másrészt viszont láthattam, ahogy egyik kedvenc gitárosom, Jeff Waters "szétriffeli" a jól ismert Sava-témákat, ami igen egyedi élmény volt.

Ilyen előzmény után derült égből villámcsapásként hatott, amikor a tavalyi Avantasia lemez mellé csomagolt, az AFM Records bandáit bemutató CD-n egyszer csak felcsendült a Hang, a zene pedig a Dead Winter Dead és a Wake Of Magellan legszebb pillanatait elevenítette fel.... Azóta megjött a teljes album és nem kellett csalódnom. Nem kis meglepetésemre a dalok többségét Zak, Jon Olivával közösen írta, sőt, egyes tételekbe Chris Caffery is besegített, a gitáros pedig a 'Dead Winter Dead' környékén Sava-gitáros Matt LaPonte. Ezek alapján nem nehéz kitalálni, hogy a lemez lehetne akár egy új, Zak-fémjelezte Savatage lemez is... Zeneileg inkább az Edge Of Thorns / Handful Of Rain vonalat követik, egyszerűbbek a számok felépítése, "rockosabbak", kevesebb az a "színházias", progresszív hangulat, mint az utolsó két Zak énekelte lemezen.

Már a lemeznyitó Out Of Reach jól demonstrálja, hogy mire számíthatunk az elkövetkező háromnegyed órában: kimért, dallamos, néhol monumentális power metált, amelynek azonban az igazi értéke Zak éneke. Egyébként Zakariás bátyó az egész lemezen fantasztikusan, óriási beleéléssel énekel, hallatszik rajta, hogy "apait-anyait" beleadott a visszatérő lemezébe. A második Sea Of White egy kellemes, zakkatolos riffre és Zak szárnyaló énekére épül, amelyet két csodaszép szám követ. Az Into The Wind egy lírai nóta, amelyben a refrén környékén azért bekeményítenek a srácok és kitörölhetetlen témákat játszanak, Zak pedig hozza a formáját. A negyedik tételként feltűntetett címadó nótát már az AFM Records-os reklám CD-ről ismertem, és el kell ismerni, jól választottak lemezcímet, ugyanis ez a lemez legjobb nótája. Ebben a nótában mindent megtalálni, amit a Zak-féle Savatage-ban imádtam: erő, intelligens nótaszerkezet, monumentális refrén, zongorás betétek, érzelemgazdag előadás stb.
A lemez a továbbiakban is igen jó nótákkal rendelkezik, amelyekben a Circle 2 Circle ezt a kimért, erőtől duzzadó, érzelmektől sem mentes, "Sava-szerű" power metált játssza. Kiemelném még a Walls című nótát, amelyben csodálatos, Queen-hatású kórusok szólnak. Kíváncsi vagyok, hogy ezeket a többszólamú énektémákat az idei Szigetes fellépésükkor hogyan fogják visszaadni.

Összességében, akinek tetszett a Savatage Zak Stevens korszaka, annak ez a lemez kötelező. Aki pedig még csak most ismerkedik azokkal a csodálatos lemezekkel, egy idő után. És hogy ennyi dicséret után miért adtam mégis 9 pontot az albumra? Azért, mert valami apróság hiányzik a lemezből. Igazándiból a rengeteg meghallgatás után sem tudom, mi az, de amikor a lemez végére érek, nagyon elégedett vagyok az anyaggal, mégsem érzem, hogy újra meg kéne hallgatnom, így csak néhány nap múlva veszem megint elő a lemezt.


1. Out of Reach
2. Sea of White
3. Into the Wind
4. Watching In Silence
5. Forgiven
6. Lies
7. Face to Face
8. Walls
9. The Circle
10. Fields Of Sorrow