Dungeon - A Rise To Power

	Kiadó:	Limb
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Dungeon
	Megjelenés éve:	2003
	Ajánlja:	Avenger
	Pontszám:	4/10
	Értékelés:	Perverzióval már élvezhető

Érdekes lépésekre szánja rá magát a Limb Music. Igazából azt nem vagyok képes megérteni, hogy mi alapján szerződtetik le a bandákat. Már lassan azt kell feltételeznem, hogy aki bekopogtat, annak kiadják a lemezét. Kaptam négy promot, amelyek mindegyike a német kiadó gondozásában kerül júliustól a boltok polcaira. Már előre félek tőlük. De lássuk az első szörnyeteget, az ausztrál Dungeont.

Ezúttal fordított sorrendben haladok, kezdem a borítóval. Ilyen fos képet még életemben nem láttam. Sok szarral találkozik az ember, de ez tényleg felülmúlhatatlanul gyenge. Hogy az album címéről ne is beszéljek... Rise To Power- úúúúúúúristen. A számcímek is az efféle marhaságokhoz hasonulnak, és a szövegek is természetesen. Én egyszerűen nem értem ezeket a srácokat. Ők ezt komolyan gondolják? Főleg azért bosszantó mindez, mert az imént felsoroltakon kívül elég jól megállhatná a helyét a korong. Jó-jó, a dalok itt sem késztetnek újbóli meghallgatásra, de frankón össze vannak rakva. Néhol meglepően jó az indításuk (értem ezalatt, hogy jók a gitártémák) de ezeket többnyire aztán sikerül lerombolniuk valahogyan. Ilyen például a Insanity's Fall, vagy a progos basszermunkával induló The Other Side. Az érdekes témákat felvonultató Where Madness Hides-ban fedeztem fel a "legnyaktörősebb" riffeket és a legkorrektebb énektémákat is, úgyhogy ezt nevezem ki az album legjobb nótájának. Különben ez a dal leginkább az új Helloween munkásságára emlékeztet. Érdekes megoldásokban a Lost in The Light (bem Dark hanem Light! Ha-ha!) sem szűkölködik, frankó zúzást produkálnak. Szóval igazából minden nóta megállja a helyét. bár ez főként a zenészeknek köszönhető. Nagyon tetszik a dobos munkája, és az énekes hangja is bejön. Rég találkoztam már ilyen vokalistával, remélem váltanak stílust, vagy elkerül máshova, mert igen értékes a srác. De aztán a tizes track ismét elborzaszt, ahol egy szülés hangjait hallhatjuk. Az ezután következő dal, a Traumatised már marha gyors, és az énekes sem énekel, hanem károg. Ki érti ezt???

A zenészek teljesítményét figyelembe véve, a dalokra igazából adhatnék akár 7-8 pontot is (Japánban felfedezettként kezelik őket), de ha az egyéb - különben igenis fontos - tényezőket is szemelőtt tartom akkor a Dungeon munkája nem ér többet, mint 4 pont.


1. The Prophecy
2. A Rise To Power
3. Merhelife
4. Insanity's Fall
5. The Other Side
6. Stormchaser
7. Where Madness Hides
8. Lost in the Light
9. Life is Black
10. The Birth: The Trauma Begins
11. Traumatised
12. A Rise To Power (Reprise)