Holy Mother - Agoraphobia

	Kiadó:	SPV
	Terjesztő:	SonyBMG
	Együttes:	Holy Mother
	Megjelenés éve:	2003
	Ajánlja:	Perkele
	Pontszám:	8/10
	Értékelés:	Erős anyag!

Legnagyobb sajnálatomra kellett megállapítanom, hogy a Holy Mother neve, sőt még jellegzetes betűtípusaik is sokak számára teljesen ismeretlenek. Persze tudom, hogy a power metal nem most éli fénykorát, de akkor is... ha lemezeiket nem is ismeri valaki, a zenészek neve azért csak csak ismerősen hangozhatna. De nem. Noha az alapítótagok, Mike Tirelli (vokál, gitár, Messiah's Kiss) és Randy Coven (basszus, ex-Malmsteen) 1994 óta tartják életben a zenekart. (Igaz az első években történt némi változás és egy lemezt('Tabloid Crush') Not Our World név alatt jelentettek meg.)

Legújabb művük, az Agoraphobia három évet váratott magára. Hogy ez a várakozás megérte-e vagy sem, azt nehéz megítélni. A rajongóknak mindenképpen, míg a kívülállóknak max egy a régi szép időket idéző, nosztalgiázó album lesz csak az Agoraphobia. Ugyanis manapság, minden divat, de nem ez a fajta húzós, dallamos, power rock-metal. Nem arról beszélek, hogy ma nincsenek képviselői e műfajnak, hanem arról, hogy se elég figyelmet, se elég lehetőséget nem kapnak az ilyen bandák.
Az Agoraphobia a lehangolt gitároktól súlyosabbnak hangzik, mint az megszokott volt, de az ismert ritmustémák, riffek, húzós ütemek így is megmaradtak. A zenekar előtt tök ismeretlenül állóknak talán úgy lehetne lejobban jellemezni az Agoraphobia-t, mintha a Judas Priest találkozott volna anno a Mötley Crüe-vel. Nem is beszélve Mike Tirelli fantasztikus, időnként dobhártyarepesztést is megkísérlő hangjáról - ami tulajdonképpen fontos eleme az ilyen típusú zenéknek. Vibráló energia bomba minden dal, mely egy bulin éppúgy felpörgetheti a hangulatot, mint ahogy megfelelne autóvezetéshez. Szövegileg és zeneileg is Tirelli kezemnkáját dícséri minden dal. Benne van a szabadság életérzése és a lázadásra felbújtó láng is. Igen, ez amerikai cucc.

Negyven perces lett az Agoraphobia, egy Black Sabbath feldolgozással, a Never Say Die-al kiegészülve, de hogy miért is választották ezt a dalt, arra még nem sikerült rájönnöm, ugyanis eléggé kilóg a lemezről.

Erősen ajánlott az amerikai power metal kedvelőinek, de alapjában véve mindenkinek, aki szereti a dinamikus zenéket, a jól megírt dalokat, ahol a szórakoztatás mellett némi mondanivalóval is szolgálnak.


Success
Modern Day God
Heaven's Door
Agoraphobia
Hungry For Exxstacy
Society, Anxiety
Skitzo
Nympho
Never Say Die (Black Sabbath)
Sheer Erotica