|
Subway To Sally - Engelskrieger
Az idei nyár után a Subway To Sally nevét hallva rögtön egy nyári fesztivál képei elevenednek meg előttem, ugyanis eddig csak ilyen helyeken láttam őket fellépni. Anno, az In Extremoval párhuzamosan azért keltették fel érdeklődésemet, mert folkos elemeket kevertek zenéjükbe, ahol a szikárul megszólaló gitárok mellett jól megfért az elektronika és a különböző klasszikus és népi hangszerek is. Látványos showkat adtak, szórakoztatva és egyben művelve is a közönséget. Nem esküdnék meg rá, hogy egy-egy In Extremo vagy Subway To Sally koncert után az emberek haza rohannak és belevetik magukat az etnológiába, de néhányan biztosan utánanézetek már ennek-annak.
Sokak nagy fájdalmára a STS némileg irányt váltott az utóbbi időkben és tény, hogy zeneileg is és bizonyos látványelemekkelel is rammsteinesedtek, vagy máshogy fogalmazva leegyszerűsödtek. Illetve nevezzük modernizációnak, ami történt, hiszen szinte teljesen (egy-két dal kivételével) elhagyták az 'ősi', folkos dallamokat, hangszereket - még Frau Schmitt hegedűje is ritkán szólalhat meg az új STS albumon. Helyette kaptunk egy dallamos, sokszor slágeres, mégis keményen megszólaló zenét. Szövegeik is másról szólnak már, sokkal maibb témákkal foglalkoznak (AIDS, háború stb) és ezzel együtt a régies nyelvezetet is elhagyták. Végül is mondhatjuk, hogy a szövegekhez alakították a zenét, vagy akár fordítva. De a lényeg, hogy a STSnél mindig egyforma súllyal bírt mindkét alkotórész, így ha az egyiken változtatnak, az automatikusan magával vonja a másikat is, tehát teljesen mindegy melyik irányból közelítjük meg a kérdést. Némely szöveget egyébként alaposan át kell gondolni, mielőtt értelmezni tudnánk, mint például a Wolfstraum, amely tele van metaforákkal. Ezzel együtt image-ük is meg változott. De Herr Fisch hangja még mindig az a pimasz, néhányak által furcsának jellemzett hang, ami az egyik legkarakteresebb a hasonló stílusban működő német bandák énekeseihez viszonyítva.
A dalkínálat továbbra is változatos. Vannak olyan egyenesebbek (rammsteinesebbek), mint a Geist Des Kriegers, Falscher Heiland, Unsterblich, vannak melankolikus hangvételűek, mint a Kleine Schwester, van akusztikus dal is, a zeneileg altatódal szépségű - bár szövegileg annál komolyabb - Abendlied, van sötét hangulatú, majdnem depressziósnak ható Narben, van 'mesélős' 2000 Meilen Unterm Meer - amely valójában az eutanáziát taglalja -, stb.
Nagyon könnyű kiismerni és ezáltal magunkévá tenni az albumot. Egyszerű, könnyen megjegyezhető dallamaik miatt már első hallgatás után ismerős az egész. Aki ismeri a Subway To Sallyt, tehát ismeri a változásra nyitott és hajlamos potsdamiakat, az ezen az albumon se fog kiakadni. Nem biztos, hogy ugyanolyan hévvel hallgatja majd az Engelskriegert, mint elődjeit, de azt akkor sem tagadhatja le senki, hogy ez is egy 'tipikus' STS album, bár nem a szó megszokott értelmében.
1. Geist Des Kriegers
2. Falscher Heiland
3. Unsterblich
4. Kleine Schwester
5. Abendlied
6. Narben
7. 2000 Meilen Unterm Meer
8. Knochenschiff
9. Wolfstraum
10. Verloren
11. Abendland
|
