Tiamat - Prey

Kiadó: Century Media
Együttes: Tiamat
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

A fene gondolta volna 1988-ban hogy Edlund és csapata még 15 évvel később is ütőképes lesz. Igaz, ma már nem játszanak annyira meghatározó szerepet, mint 5-10 éve, de a Tiamat továbbra is igazi színfoltja az európai metal szcénának. Jelen stúdiólemezük már a nyolcadik a sorban. Természetesen aki valamennyire is ismeri eddigi, igen sokféle stílusban mozgó munkásságukat, ezúttal is hasonló jóra számíthat. A Prey címet viselő korong (angolul sejtők számára: a prey cím áldozatot, míg kiejtése alapján a vele könnyen összetéveszthető pray szó imát jelent) a 15 éves banda eddigi alkotásait összegzi. Kezdők számára tehát különösen javallott az ismerkedés az utóbbi évtized egyik legeredetibb és meghatározó metal csapatával.

Az Anders Iwers-el (1996 óta basszusgitáros Edlund mellett) folytatott interjú során is kiderült pár műhelytitok. Egyrészt az összes dalt Johann Edlund jegyzi s a többiek igen keveset tettek hozzá elképzeléseihez. Egyszerű és ösztönös dalait vagy szereti az ember, vagy nem tud vele mit kezdeni. Szerencsés esetben kitárul előtte a lemez s egyfolytában képes hallgatni. Tény, hogy ennyire hangulatos zenét kevesen képesek írni. Más részről a dobokat kivéve a teljes anyag Edlund hamburgi lakásában készült. Sajnos ezt akár közölnie se kellett volna Iwersnek. Bár minden elismerést megérdemelnek, hogy így képesek dolgozni, mégis kézzelfogható hiányosságokat tapasztalok ezen a téren, pedig ez rájuk korábban egyáltalán nem volt jellemző. Érdekes módon a gitár és a bassz sávokkal van a legtöbb probléma, Lars Skjöld továbbra is etalon hangzással és teljesítménnyel üt.

Viszont a dalok kárpótolnak mindenért. Szinte best of albumot kaptunk tőlük, főleg a Clouds borongós hangulatára és a Deeper Kind of Slumber kísérletezéseire emlékeztet. Vagy minden második track akkora slágert rejt, hogy ha a Century Media figyelmet fordítana egyik elsőként szerződtetett bandájára, már rég a chart show-k élvonalából köszönnének vissza. Persze Edlund szövegeit nehéz lenne populáris keretek közé terelni, hiszen többször hangot ad szarkasztikus, cinikus véleményének (pl. a Carry Your Cross And I'll Carry Mine beszédes című gót gyöngyszemben a refrén elotti női vokálban csak feltűnik a the face of Evil is the face of God sor. Értsd ahogy akarod).

Egyetlen negatívumként a szólórészeket tudnám említeni, talán érdemesebb lett volna a Wildhoney-n szereplő Magnus Sahlgren-re bízni ezt a feladatot. Viszont a Wings of Heaven, Divided, Clovenhoof popnóták és az erős ABBA-hatást mutató Light In Extension mellett újra teret kaptak az ún. rendes nóták közti hangulatos összekötők. A majd egy órás albumot záró The Pentagram pedig hatalmas tisztelgés a Pink Floyd előtt.

Remélem, hogy sokaknak még mindig tetszenek a svédek dalai. Azok számára, akik az utóbbi években nem követték pályájukat, érdemes ismét bepillantani, majd koncertre sietni. Ismerve élőben nyújtott teljesítményüket, szó szerint gyalulni fognak ezzel a koronggal.


1. Cain
2. Ten Thousand Tentacles
3. Wings Of Heaven
4. Love In Chains
5. Divided
6. Carry Your Cross And I'll Carry Mine
7. Triple Cross
8. Light In Extension
9. Prey
10. The Garden Of Heathen
11. Clovenhoof
12. Nihil
13. The Pentagram