|
Dai Lo - Dai Lo
Az angol csapat bemutatkozó lemeze szintén érdekes szösszenet. Kicsit pályát tévesztett ugyan, lévén zeneileg itt kevés metalos elem van, sokkal inkább hard rockról beszélünk. Persze van benne jó adag modern elem is, így az emberben óhatatlanul is felmerül a Nickelback vagy a Puddle of Mudd nem is olyan régi emléke. Az angolok mentségére szolgáljon, sokkal több kísérletezést engednek meg mint sikerlistára éhes amerikai kollégáik, így a System of a Down is előkerül a tarsolyból.
Bár nem gondoltam volna, hogy magyar lévén valaha is bele fogok kötni angol anyagba, itt elsőre megállapítható, hogy ez a hangzás legjobb esetben is csak demóra elég. A gitárok még valamennyire mentik a menteni valót, viszont a dob és basszus kifejezetten magyar módon döngöl, már ha ezt döngölésnek nevezhetjük. Borítójukon poénosnak szánt, ámde számtalanszor ellőtt fényképekkel mutatják be magukat. Sajnos a külcsín is jócskán hagy maga után kívánni valót, nem egy ötletesebb magyar vagy kelet-európai borítót tudnék említeni. Amúgy zeneileg nincsenek rossz húzások a 13 számos korongon. Sőt, néhány dalötletbol egész pofás slágergyanús, ötletes dalt lehetne gyúrni. Ehhez viszont jobban össze kéne szoknia a négyfős gárdának. Énekesüknek egyáltalán nincs rossz hangja, bár nem kifejezetten ehhez a modern stílushoz illik. A scratchelésért pedig kár, ezt már hallottuk máshol is.A csapat pedig képes lenne sokkal erősebb anyagra is. Példaképül a szintén földi LostProphets állítható. Meglátjuk.
Vigilante
House of Cards
The Devil's Prize
Irresistible Force vs. Immovable Object
Misery Machine
Interlude
Green Umbrella
Have it Your Way
Golden Rule
Close
The Push
One Man's Meal
Dead Man's Suit
|
