Monstrosity - Rise To Power

Kiadó: Metal Blade
Terjesztő: HMP
Együttes: Monstrosity
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Vegytiszta death metal. Súlyos, arcbamászó, brutális. Mondhatni tipikus Monstrosity. Vagyis ahogy azt megszokhattuk már tőlük az elmúlt tizenvalahány évben. Ugyan nem kényeztettek el minket, mert a közel tizennégy év alatt ez csak az ötödik albumuk, illetve a negyedik, hisz a 2001-ben megjelent dupla cd-s Enslaving The Masses 'csupán' egy demo és koncertfelvétel válogatás volt. Az is igaz, hogy a zenekar felállása szinte folyamatosan változás alatt állt, tagok jöttek s mentek. De amíg Lee Harrison él, addig azt hiszem lesz Monstrosity is.

Titkuk a változatosság és a jól elhelyezett váltások. Nem tördelik szét a dalokat, csak tartják a feszültséget folyamatosan, hogy sose tudjuk mikor mire számíthatunk. A remek, sokszor technikás gitárszólók és gitártémák - Sam Molina és Tony Norman kézügyességét és Lee Harrison zeneszerzői képességeit dícsérve - mögött egy igencsak feszes dobjáték húzódik. Ezeket egészíti ki Mike Poggione, mint basszusgitáros és Jason Avery érthető vokálja.
A majd 50 perces albumon a klasszikus, floridai death ízeibe vegyítették a thrash mindent túl élő riffjeit, dinamikáját, mindezt megbolondították a váltásokkal és a változatos témákkal és az eredmény egy hihetetlenül erős, agresszív energiákat sugárzó zene lett. Mindez már az első számban megtalálható. Húzós riffekkel ellátott dal, amely dobtémáival egyszerűen csak végigmasírozna a hallgatón, de jön a közepe táján az a gitár szóló és hirtelen, pár másodpercre egy másik világban találjuk magunkat. A háttérben folyamatosan feltűnő, az első másodperctől vezető riffről sem szabad megfeledkezni, mert attól lett igazán ádáz hangulata a dalnak. Ezt az Awaiting Armageddon követi. Nagyon hatásvadász módon kezdődik a dal, a blastbeateket kísérő basszus és szóló gitár riffekkel, míg a központi szerepet át nem veszi egy szóló, hogy aztán elszabadulhasson a lehengerlő death metal. Súlyosan, földbedöngölős módon. De persze ez a dal sem veszik bele a monoton egyformaságba, jönnek a szólók és a váltások, ahogy már az első tételben is tapasztalhattuk. A hozzájuk hasonlókon kívül találunk még 'balladisztikus' intrumentális dalt is a lemezen, mint a The Fall Of Eden, ami azonban tekinthető a Chemical Reaction introjának is.
Egyik kedvencem a Wave Of Annihilation lett. Belassultabb ütemei és gyilkos thrash riffjei olyan súlyosságot kölcsönöznek a dalnak, hogy az ember úgy érzi valami húzza lefelé, miközben hallgatja. Ezt az érzést tovább erősíti a pár másodperces basszus 'szóló', amit Jason tompa, artikulátlan üvöltése követ; és így tovább végig a dalban.

Egyszerűen nem tudnak hibázni. A Rise To Power ötven percnyi ízelítő, friss old-school death metalból. Kötelező!


1. The Exordium
2. Awaiting Armageddon
3. Wave Of Annihilation
4. The Fall Of Eden
5. Chemical Reaction
6. A Casket For The Soul
7. Rise To Power
8. Visions Of Violence
9. From Wrath To Ruin
10. Abysmal Gods
11. Shadow Of Obliteration