CasketGarden - This Corroded Soul Of Mine

Kiadó: Metal Age
Együttes: CasketGarden
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Már a 2002-ben készült CasketGarden demoról is csupa jót írtam és ez a tradició folytatódni látszik most is, immáron a zenekar első nagylemeze kapcsán. Az említett 2002-es demo hozta meg nekik a szlovák Metal Age Productions-szal a lemezszerződést, amelynek első gyümölcse a This Corroded Soul Of Mine tavaly októberben látott napvilágot. Ezzel pedig a 98-ban alakult mosonmagyaróvári csapat elindult a nemzetközi ismerettség felé is.

Az alig 40 perces albumon a demokról és koncertekről már ismert régi dalok mellett néhány új tétel is felbukkan. A zenekar természetesen továbbra is a göteborgi dallamos death metal vonalat követi - a la At The Gates - de ezzel még messze nem mondtam el mindent a zenéjükről. Technikás, thrashes, dallamos death metaljukra éppúgy jellemző a nyers erő, mint a megállíthatatlan sebességgel robogó ütemekbe beleszőtt finom harmoniák. Ennek alapfeltétele a kidolgozottság, a dalok szerkezetének rendes felépítése, de ezt is már dícsértem a demojuk kapcsán.
A ritmus- és témaváltásokat jó érzékkel helyezik el a dalokban, ezzel folyamatosan tartva azok energiáját. Ennek 'legfrissebb' példája a Songs Of Tears (Ashes), amelyben a stílus lehengerlő témáit, pergősebb, 'vidámabb' gitárszólókkal frissítik fel, de tettek még bele lassulós résszeket is, visszavéve velük a tempóból. Mégsem törik meg a dal lendülete, sőt, inkább magával ragadó és fülbemászó lesz.
Vagy az Immortality Inc. amely olyan monoton riffeléssel és a hozzácsatlakozó kétlábdobos dobtémákkal szinte végigmasírozik az emberen már az első percével. Persze aztán itt is jönnek a váltások, a komplikáltabb és alap témák váltakozásai. Élvezet hallgatni, ahogy a progresszíves gitártémák után a sötétebb, agresszívebb thrash riffek veszík át az uralmat a dalban. De akár említhetném az óriási, fogós induló témával ellátott 2002-es demo címadódalát is, amelyben ez vezérfonalként végig újra és újra előbukkan. Vagy a szintén a régebbi 7th Scart, amely a kezdeti pengetésektől végig fogva tartja a hallgatót. Zseniális darabok.
A Widow Mother Earth egy kicsit meglepett. Nem vártam tőlük ilyen melankolikus, nyomasztó belassulást, amely szinte végig nyomásként nehezedik a hallgatóra. Súlyossága nem is kérdéses, persze ez máshogy minősül súlyosnak, mint azt ebben a stílusban általában megszokhattuk. A dal közepe táján pedig szinte felsír a gitárszóló, pár perce szétszakítva a melankolikusságot, de az özvegységre jutott anyaföld fájdalma marad. (Azt hiszem ez egy előre mutató dal... )
Az albumot záró Across The Vast Oceans Of Time szintén egy meglepő, kiemelkedő darab. Sokkal progresszívebb, finomabb, mint az előző darabok. Nem veszett ki belőle a nyers agresszió, de mégis a dal végetértekor inkább a lágyabb, 'zeneibb', instrumentális részek maradnak meg belőle.

Szőrös szívű leszek és 'csak' 8 pontot adok a lemezre. Félreértések elkerülése végett, a This Corroded Soul Of Mine nagyon jó album lett, de némelyik új dalon már érződik, hogy sokkal többet tudnak majd magukból kihozni, mint ami itt hallható. Azt nem tudom melyik irányban indulnak majd tovább és azt sem tudom hány lemezre lesz még szükségük, hogy ez kiteljesedjen. Azt már bebizonyították, hogy jófajta, dallamos death-thrash dalokat tudnak írni és már ízelítőt kaphattunk abból is, hogy mit tudnak alkotni, amikor mindezt egy szinttel feljebb emelik.



1. Human Corrosive Disease
2. I Withess
3. Grief 100%
4. Song Of tears (Ashes)
5. The Day When Silence Died
6. Immortality Inc
7. Non Existent
8. 7th Scar
9. Widow Mother Earth
10. Across The Oceans Of time