Divine Empire - Nostradamus

Kiadó: Century Media
Együttes: Divine Empire
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

A Divine Empire 1998-ban alakult, két ex-Malevolent Creation taggal, Jason Blachowicz-cel és Derrik Roddy-val. Az első nagylemez, a Redemption után Derrik a Hate Eternal-ba távozott és helyére Alex Marquez, szintén ex-MC-s tag ült. 2000-ben jött a második album, a Doomed To Inherit. Rövidesen Alex is távozott, akinek helye majd két évig állt üresen. A zenekar jelenlegi dobosa Duane Timlin, akinek neve az Anal Cunt-ból vagy az Forest of Impaled-ből lehet ismerős. A háromtagú zenekarban még említést érdemel, a Jason mellett folyamatosan kitartó gitáros, J.P. Soars is (ex-Paingod). A zenekart anno az Olympic Records fedezte fel, akik nemrég csatlakoztak a Century Media-hoz, így a zenekar immár az ő berkeiken belül dolgozik.
Harmadik albumuk a Nostradamus, melynek producere Jeremy Staska volt, aki többek közt a MC-vel is dolgozik. Kicsi a világ mondhatnánk....

Rövid, tömör dalok jellemzik a Nostradamust, a death metal legegyszerűbb formájában. Sok-sok blastbeat, kevés említést érdemlő szóló, középtemók, klasszikus alapok. Én híve vagyok az old-school-nak, de ma már ennél valamivel többet kell nyújtania egy magára valamit is adó zenekarnak. A súlyos ütemek mellé épp annyi thrash elemet is kevernek, hogy megmaradjon a lendület, tehát nem egysíkú, de mégis, túl kiszámítható az egész. Másodszor hallgatom ugyan még csak az albumot, de már unom.
Jason mély, hörgő vokálját (erősen Benton mester nyomaiban, de hangsúlyozom, ez nem baj!) J.P. egészíti ki magas, sikoly szerű belépéseivel. Ez pozitívum, de az átlagosságból mégsem ragadja ki őket. És hiába az olyan jó ritmusokkal ellátott, húzós tételek, mint például a Tribulation és a gyilkos riffekkel felszerelt Manifestation, ezek sem nem mentik meg az albumot. Az egyik legjobb dal még az instrumetnális The Pain Remains, amely belassult ütemeivel, monotonításával (indusztriális irányba hajló gitárhangzás!!! ) és tiszta thrash riffjeivel felhívta magára a figyelmet. (Gonosz leszek... és azt mondom, ez egy túl modern pillanat az albumon... ). Hozzá kicsit hasonló még a Basher. Említhetném még a belassult részeinek köszönhetően szintén maradandobb nyomot hagyó Aggraveted Batteryt is, de még mindig csak az album 50%-at tudtam kiemelni.

Mondhatjuk, hogy ők legalább underground-ok, mert függetlenül attól, hogy mit várnának el tőlük, mi lenne a mai követelmény, ők ragaszkodnak ahhoz, amit szeretnek. Épp ezért a totál fanatikusoknak be fog jönni, egyébként nem ajánlom különösebben senkinek. Ennél tucatjával vannak jobb, erősebb anyagok a piacon.


1 Sacrifice in Vain
2 Ravaged
3 Tribulation
4 They Rise
5 Manifestation
6 Season Of Extinction
7 The Pain Remains
8 Basher
9 Aggravated Battery
10 Cuidate Del Traidor