End Of Green - Last Night On Earth

Kiadó: Silverdust
Terjesztő: HMP
Együttes: End Of Green
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Avenger
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

Azt hiszem nem túl jó jel ha már a "többedik" hallgatás után is egy egész sor zenekart juttat eszembe a német End of Green. Van itt Type O Negative, Moonspell és még egy sor egész érdekes hatás. A magát depressed subcore-nak tituláló csapat csaknem tíz éve kezdte, karrierjük hajnalán 5 (!) lemezes szerződést kötöttek a Nuclear Blasttal. Ennek ellenére csak az Infinity névre keresztelt debütalbum jelent meg a német megakiadó gondozásában. A következő lemez (Believe My Friend) hátulján már a Subzero Records neve pislog (1998), a harmadik szerződést 2002-ben írták alá, aminek a gyümölcse a Songs for a Dying World illetve a Last Night on Earth.

Első reakciómmal ellentétben nem Mike Huburn mélytónusú hangja teszi unalmassá a lemezt, inkább a dalok melyekben énekel. Érdekes, hogy pont az Evergreen kezdi a sort, hiszen a riffjei egy az egyben Panterásak, vagyis a dalnak nincs túl sok köze a borítón tapasztalható melankóliához. Vannak itt még érdekes dolgok, a Highway 69 egészen izgalmas nóta lenne mondjuk a The Darkness-től, de nem egy magát gótnak beállító zenekartól. A címbeli autópályáról nagyjából a zene stílusára is lehet következtetni, amolyan pattogós hard rock szerűség.
"On a háj,on a háj, on a hájvéj szixtinájt! On a háááááááájvéééééééj!"
Muhaha!
A kilenc nótából a megelégedés idétlen mosolyát csak a Torment Sundown és talán a Dying in Moments tudta az arcorma ragasztani.

Nos, a komolytalanságot félretéve, a megszólalás mindenképpen hibádzik, nem nagyon fér bele a németektől megszokott hangzásintervallumba. A torzított gitárok illetve a dob semmivel nem jobb, mint amit Lacival vettem fel a próbateremben. Mindezek tükrében, kétlem, hogy túlságosan népszerűek lennének a zöldek kishazánkban, a tavalyi Szigetet mégis megtisztelték. Csak tippem van, hogy minek köszönhetően. Fura, hogy a lemez nem győz meg túlságosan, mert bár nem izgultam végig az egész előadást, az a pár szám amit elcsíptem nem tűnt rossznak.

Tavalyi lemezük alapján azonban azt kell mondjam, az End of Green nem más mint egy jó kis középzenekar, bár lehet, hogy már én is zöldségeket beszélek.


1. Evergreen
2. Tormentet sundown
3. Demons
4. Dying in moments
5. Queen of my dreams
6. Tragedy insane
7. Highway 69
8. Melanchoholic
9. Emptiness / Lost control