Fragments Of Unbecoming - Skywards - Chapter II - A Sylphe's Ascension

Kiadó: Metal Blade
Terjesztő: HMP
Együttes: Fragments Of Unbecoming
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

A német Fragments of Unbecoming 2000 őszén alakult, Stefan Weimar -ral(akkoriban a Veneral Disease gitárosa), és Sascha Ehrich -el(szintén gitáros, Mortified-ban), akik egy projekt bandát szerettek volna összehozni, ahol svéd death metalt játszhattak. Az eredmény pedig valóban tök svédes lett.

Stílusuk dallamos death metal, az At The Gates, Edge Of Sanity és a Dissection hatásaival. Ennek egyvelege egy súlyos, brutális, de mégis dallamossággal ellátott muzsika. Rögtön meg is dicsérném a zenekar ritmusszekcióját és az óriási riffeket, amiket a gitárokon eljátszanak. A fogós témák és a súlyos, mégis melodiákat felépítő riffek nagyon eltalálva lettek összerakva. Ráadásul minden finoman van el- illetve beledolgozva a zenébe, az egész album egy egységes képet nyújt. Olyan, mint egy kirakós játék, amelynek minden darabja a helyén van. A technikásság pedig, amit belecsempésztek minden számba, felfrissíti a dalokat és ahelyett, hogy a dalok leülnének önmaguk ismétlődésébe és egysikúságába, változatosak lettek. A durvaságot, brutalitást is ebbe dolgozták bele, így a végén nem csupán egy döngölös death album emléke marad meg bennünk. Ebben különösen nagy szerepe van az akusztikus részeknek. Mint például az albumot nyitó Up from the blackest of soil (ascension theme) intro akusztikus gitárjátéka, melynek eső és mennydörgés hangjai festnek hátteret, illetve a vele együtt, az album keretét adó akusztikus outro, a Life's last embers (farewell theme). De említhetnénk még a Shapes of the persuers hirtelen-oda-került akusztikus végét, vagy a full akusztikus dalt, aMesmerized-ot is.
Míg a második dal, a The seventh sunray enlights my pathway, már az első percétől ékesen beszél hozzánk, hogy megtudjuk miről is szól ez a zenekar. Még a gitárhangzás is a svéd elődök nyomait követi; és az ilyen dalok felsorolását folytathatnám is a lemez következő felvételével.
A vokál nem túl mély, se nem túl éles, érthető hörgés, amelyet sokszor teljesen normál énekhangra vált Stefan. Ez is hozzá járul, hogy simábbnak érezni zenéjük összképét.
Személy szerint, a fentebb említetteken kívül még az On a scar's edge to infinity-t és az Insane Chaosphere-t ajánlanám első körben hallgatásra. Nem arról van szó, hogy ezek annyival jobbak lennének, mint a lemez többi dala, egyszerűen csak nekem jobban bejöttek. Talán azért, mert mindkét dal lassú ütemekkel indul és abból fejlődnek ki a gyors tempós, változatos felépítésű, dinamikus dalok.

A Skywards - Chapter II - A Sylphe's Ascension a zenekar első nagylemeze (a 2002-es bemutatkozó MCD-jük a Bloodred Tales / Chapter I - The Crimson Season volt). Nem tökéletes anyag, mert egy-két dalban még túlzottan érzeni a fentebb említett zenekarok hatásait, de ígéretes és színvonalas, amit jó hallgatni. Öt lemezre szerződtek a Metal Blade-hez, és veszteséget biztos nem termelnek majd nekik.
Kíváncsian várom a folytatást.


1. Up from the blackest of soil (ascension theme)
2. The seventh sunray enlights my pathway
3. Shapes of the pursuers
4. Skywards | a sylphe's ascension
5. Mesmerized
6. Entangled whispers in the depth
7. Scattered to the four winds
8. On a scar's edge to infinity
9. Lour pulse
10. Fear my hatred
11. Insane chaosphere
12. Life's last embers (farewell theme)