Dimmu Borgir - Death Cult Armageddon

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Dimmu Borgir
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

A norvég black válogatott már hatodik lemezét szabadította a világra még 2003-ban. Továbbra is ugyanazon a zenei vonalon haladnak, amelyet még az áttörést hozó Enthrone Darkness Triumphant jelentett. Igaz, ma már jóval modernebbül - és valljuk be, végre emberbarát módon szólnak.

A csapattal kapcsolatban több probléma is felmerült az évek során. Azt hiszem, felesleges arról vitatkozni, mennyire jó zenészek gyűltek itt össze. Nick Barker, Galder, Simen egytől-egyig magas kvalitású muzsikusok. Ennek ellenére a Dimmu szűkölködik a megjegyezhető és akár elsőre ütű, fogós nótákban. Zenei megoldásaik precízek, de korántsem bővelkednek oly meggyőző és elementáris ötlettárházzal, mint amit az Emperor, Satyricon vagy az Arcturus lemezein hallunk.

A megszokott Dimmu hangzásvilágot ezúttal szimfonikus zenekar kíséri. Ez mindenképp elismerésre ad okot, de a megvalósítás hagy kívánni valót maga után. Mustis billentyűs tényleg nagy feladatot vállalt el, amit a maga eszközeivel meg is valósított. Eredménynek tartom, hogy végre nem idétlen és ezerszer ellőtt strings, illetve digitális brass szekció csendül fel. Azonban aki csak egy picit is foglalkozik klasszikus zenével - jelen esetben XIX. század második felének német szerzőire gondolok - ismernie kéne annyira az összhangzattant, hogy ne ragadjon le az egyszerű hármashangzatoknál, esetleg a többre vágyók számára kegyesen becsempészett négyeseknél. Ez a tudás itt hiányzik - ennek megfelelően szirupos amerikai filmzenékkel vetekszik a végeredmény.

Viszont ami az alapzenekart illeti, igen odatették a lécet. Barker továbbra is félelmetes, a gitárok is nagyon alapos munkát feltételeznek. Ez alól kivételt képeznek a szólók - főleg az Unorthodox Manisfesto-ban. Teljesen egyértelmű, hogy ezt Silenoz kínlódta lemezre s nem az a Galder, aki már az Old Man's Child-ban is bizonyított. Sajnálom, hogy a basszust - talán black hagyomány? - eltüntették, így komolyabb alap nélkül összeesnek a szimfonikus részek. Simen háttérbe szorítását nevetségesnek tartom. Shagrath ugyanis eme gépezet messze leggyengébb láncszeme, vokalizálása egysíkú. Az immár The Kovenant frontember Lex Icon hangjának erősödésén lehet igazán mérni, mennyire nem tudott Shagrath immár majdnem 7 éve egy centit sem előre lépni. Egyetlen pozitívuma, hogy blaszfémiáit még istenfélő fülek is értik.

Szövegileg a tőlük szokásos semmitmondó sátánkodás zajlik. Továbbra is értetlenül állok azon tendencia előtt, hogy a kevésbé használt és misztikus csengésű szavakból visszatevés nélküli mintavétellel választják háromszavas szerzeményeik, lemezeik címeit. Egyáltalán nem biztos, hogy ezen összetételeknek értelme van (nincs). Sajnos az esetleges filozófiai többlet így teljességgel elvész, értelmét veszti - ez szemfényvesztés.

Ezúttal még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető egyéninek a borító - tessék utánanézni a szintén norvég Myrkskog debütáló DeathMachine címlapjának. Túlságosan egyértelmű a hasonlóság.

Az az igazság, hogy a lemez emlékezetesebb részeit kizárólag a kíséretként verbuvált zenekar szolgáltatja. Azt már tényleg zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar klasszikus zenei elit - noha méltán büszke eddigi tehetségeire - sorra bukja el a fellépési lehetőségek ezen módjait (is). Ezen a lemezen azok a prágai filharmonikusok játszanak, akik többek között a Rage Lingua Mortiis albumán is szerepeltek.

Népszerűségük ellenére kevés egyedi, magával ragadó témát rejt az album. Annyira, hogy sokadszori hallgatás után se tudok egyetlen markáns részt javasolni. Ennek hátterében az alapító Shagrath, Silenoz páros bandán belüli irányító szerepét érzem. Nélkülük jobban járnának ők is, mi is. Jut eszembe: "hatvanezer ember nem tévedhet" mondta pár éve Kozsó. A Dimmu többszázezres táborának javasolnám Brahms, Mahler műveit Wagner munkái helyett. Amennyiben tényleg filozofikus mélységű, kreatív és intenzív zenére vágynak, vegyék elő az Emperor lemezeit. Hátha felfedeznek végre valami különbséget pózolás és teljesítmény között.


1. Allegiance
2. Progenies Of The Great Apocalypse
3. Lepers Among Us
4. Vredesbyrd
5. For The World To Dictate Our Death
6. Blood Hunger Doctrine
7. Allehelgens Dod I Helveds Rike
8. Cataclysm Children
9. Eradication Instinets Defined
10. Unorthodox Manisfesto
11. Heavenly Perverse