Ritual - Ritual (re-issue)

Kiadó: Inside Out
Együttes: Ritual
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Nem is oly rég írtam a svéd zenekar előző albumáról, és íme, itt az új, amely nem is annyira új, lévén hogy az 1995-ben kijött debütáló anyaguk újrakiadása. Nem a termékenységükről híresek, hiszen az 1993-ban alakult csapat 10 év alatt 3 lemezt adott ki, és úgy látszik, most is csak régi zenéik előbányászására tellett. Na mindegy, ahogyan mondják egy újszülöttnek minden új, és mivel nem hallottam még a 95-ös korongot, így számomra újnak tűnhet.

A promo CD, amit kaptam, sajnos a kiadók azon törekvésének esett áldozatául, amelyeknek célja megakadályozni, hogy a teljes lemez az Internetre kerüljön, mielőtt még megjelent volna. Ebben az esetben megnyirbálták, vagyis mindössze négy dal található rajta. Ennél még az is jobb, ha 1 track-ben, szünet nélkül rögzítik a nótákat, de legalább az összeset meghallgathatóvá teszik. Így azonban nem kaptam teljes képet, csak némi ízelítőt, ami által akár hamis képet is festhetek a korongról, hiszen csupán e négy dalról tudok nyilatkozni, ezeket tudom minősíteni. Mi van akkor, ha a négy legjobb nótát tették rá, a többi pedig fércmunka? Szóval elhibázottnak tartom ezt a megoldást, de nincs mit tenni. S hogy milyen is ez a négy dal?

Nekem nagyon tetszenek. Főleg az első három. Nem térnek el igazán az előző album stílusától, illetve annak tükrében, hogy ez a régebbi, mondhatni az előző album nem tér el nagyon a 95-ös anyagtól. A Ritual már akkor is beskatulyázhatatlan, egyéni, színvonalas zenét játszott. Itt is visszaköszönnek a népzenei motívumok, és bár imitt-amott előfordul torzított gitár, ez a muzsika semmikképpen sem metal. Az énekes zseniális, az első dal vokál témáival és énekdallamaival a Queen-t és Freddie Mercury-t juttatja eszembe. A második egy hihetetlenül hangulatos, ír népzenei motívumokkal gazdagított szerzemény (legalábbis engem arra emlékeztet), amelyben hegedű és fuvola is felbukkan, és a vokálok gyönyörűek. A harmadikban szintén népzenei elemek hallhatók, és ezeket olyan természetesen elegyítik a progresszív rockkal, hogy az valami bámulatos. A hangszeresek is toppon vannak. A negyedik szám az, amelyik kevésbé fogott meg, bár a refrénje ennek is nagyon el lett találva.
Ha ez egy négy dalos mini album lenne, akkor majdnem a maximális pontszámot adnám rá.
Ha viszont eszembe jut, hogy az előző lemezükön is a korong elején található nóták tetszettek jobban, aztán a vége felé kicsit ellaposodott, és feltételezem, hogy a promo CD-re a legjobb nótákat válogatták, akkor felmerülnek a kétségek, hogy vajon a csapat a teljes lemezen tartani tudja-e ezt a színvonalat? Persze, aki ismert a 95-ös korongot, az előnyben van, mert gondolom csak a hangzás változott.


1. Wingspread
2. The Way Of Things
3. Typhoons Decide
4. A Little More Like Me