Rage - Soundchaser

Kiadó: SPV
Terjesztő: SonyBMG
Együttes: Rage
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Rage. Az a düh, amely 1983-as megalakulása óta forr a csapatban, és ez a méreg mindmáig elapadhatatlan, amelyet jól példáz legújabb munkájuk is. A zenekar motorja Peavy Wagner basszusgitáros, énekes, aki a kezdetek kezdetétől bábáskodik a Rage felett, ő az egyetlen biztos pont, a viszonylag gyakran cserélődő tagok között. Húsz éves pályafutása alatt a zenekar 16 albumot adott ki, amelyek között egy válogatás lemezt is találunk. Szóval igen termékeny egy társaság. Peavy immár a harmadik albumon dolgozott ugyanazzal a két hatalmas muzsikussal. Mondhatjuk, hogy a Rage egy nemzetközi trió, hiszen a német származású Peavey mellett az amerikai Mike Terrana dobol és a fehérorosz Victor Smolski gitározik, illetve a nem túl nagy szerepet játszó billentyűs hangszereket is ő kezeli.
Lássuk akkor legutóbbi albumukat, amely tavaly szeptember végén látott napvilágot.

Mit is mondhatnék? Betettem a CD-t és már az intro utáni első hangok belepréseltek a fotelba. Valami hihetetlenül agresszíven szól a lemez (dicséret Charlie Bauerfeind-nek), egyszerűen leszakítja az ember fejét. És hát a zene! Átrohant rajtam, letaglózott, kifacsart. Az ötven egynéhány perc pillanatoknak tűnt, még fel sem eszméltem és már vége volt. Nem vagyok az a nagy "headbangelős" típus, de erre igencsak elkezdtem bólogatni. A lábam egy minutumra sem állt le. Sokszor meg kellet hallgatnom, hogy odafigyeljek a részletekre, mert eleinte valami varázslat segítségével magával ragadott, és elemző elmém cserben hagyott, én pedig nem tiltakoztam, hagytam, hogy szárnyaljak a zene szárnyain. Elképesztő muzsikát produkál ez a három ember. Olyan erő van benne, mint egy tucat mozdonyban, és olyan dinamizmus, mint a leggyorsabb versenyautóban. Mintha nem is trióban játszanának. Jó, tudom a stúdióban sok mindent meg lehet oldani, sok sávot fel lehet játszani, de azért kíváncsi lennék, hogyan dörrenek meg ezek a dalok élőben. Szóval az intro után beindul a War Of Worlds és innen nincs megállás. Végig gyors és középtempós dalok váltakoznak, és persze olyan is előfordul, amelyben variálják a tempókat, ezzel még változatosabbá téve az adott szerzeményt. Olykor meglepő részek követik egymást, mint pld. a Secrets In A Weird World -ben, ahol iszonyat dögös verze és bridge után következik egy dallamos, nagyzenekari hangszereléssel megspékelt refrén, és ez az ellenpontozás csak növeli a hatást. Vagy a Wake The Nightmares -ben, ahol pont ellenkezőleg, elkezdődik a dal, mint egy gyönyörű szép lírai, és amikor már azt hinném, hogy végig az is marad, hirtelen brutális gitár szaggatja szét az akusztikus hangokat, hogy aztán egy power metal nóta kerekedjen ki belőle. Ezek a váltások nagyon tetszenek. Victor Smolski gitárja úgy szól, mint állat. Mint egy dühös metal szörny. A Human Metal nyitó riffje és alapja szimplán zseniális. Mindig beleborzongok. Victor máskülönben az összes nótában olyan hangzatokat fog le és olyan ízesen penget, hogy már önmagában őt öröm hallgatni. S akkor még nem ejtettem szót Mike Terrana szuperdobosról. Ő egy gép szerintem. Nem létezik, hogy ember ilyeneket le tudjon ütni. Dobolása élményszámba megy, pörgetései frenetikusak, a két lábdobbal zseniálisan bánik, és eszméletlenül fifikás ütemeket képes kiagyalni. Emellett persze dinamikus, a nóták húzása javarészt neki köszönhető. Az utolsó számban van két kiállás, amelyekből úgy jön vissza, hogy az valami csoda. Megemeltem nem létező kalapomat. Peaveyt nem tartom különösen jó basszusgitárosnak vagy énekesnek, de ami kell, azt odateszi. A virtuóz szólógitár munka alá nem is nagyon illene valami kavarós basszusgitáros, Peavey mélyei azonban nagyon jól támasszák meg a magas hangokat. Hangterjedelme sem kimondottam nagy, de ebbe a zenébe jól passzol, nagyszerűen oldja meg feladatát, és nem utolsósorban egyből felismerhető hangszínnel rendelkezik, ami mintegy a Rage védjegyeként is aposztrofálható. Valamint ne feledkezzünk el arról sem, hogy ő a fő zeneszerző és szövegíró is.

S ha már a szövegnél tartunk, az 1999-es Ghost után, a Soundchaser a csapat második koncept albuma. A történetről röviden: az élet eredete a "Nagy Öregekre" vezethető vissza, egy ismeretlen fajra a világűrből, akik hosszú idővel az evolúció kezdete előtt szálltak le bolygónkra. Felmérhetetlen tudásukkal létrehozták az első életformákat, amelyeket mi a több millió éves fosszíliákból ismerünk. Az élet hamarosan magasabb fokra fejlődött, mivel a "Nagy Öregek" védelmezték, lévén, hogy ők teljesen békés lények. Sajnos az evolúció egyre agresszívabb életformákat kezdett kitermelni, így a "Nagy Öregeknek" meg kellett találniuk a módját, hogy megvédjék magukat a húsevőktől. Megalkottak egy biomechanikus teremtményt, amelyet "Soundchaser"-nek neveztek el. Ezek a teremtmények sikeresen szolgálták a túlélést, amíg a "Nagy Öregek" el nem határozták, hogy feladják a bolygót, mint élőhelyet. A megmaradt "Soundchaser"-eket az Antarktisz alatt húzódó hatalmas barlangrendszerekben hagyták, ahol óriási városokban voltak a főhadiszállásaik. Mai idők expedíciói felfedezték ezeket a helyeket, és megtalálták a maradványokat. Az eredeti tervekből reprodukálták a "Soundchaser"-eket. Adtak hozzájuk emberi genetikai anyagot és mély zenei érzéket programoztak beléjük, így az újjászületett teremtményeket zenével lehetett aktiválni. Mivel boimechanikus hibridek voltak, a halállal, mint a létezés természetes befejezésével kellet szembe nézniük. Arra használták őket titkos küldetésekben, hogy megvédjék a szabad társadalmakat a diktátoroktól és terroristáktól. Mint félig idegen lényeket, távol tartották őket a nyilvánosságtól, így csak egymással tudták kicserélni a gondolataikat, érzéseiket. A történet az utolsó "Soundchaser"-ek egyikéről szól, aki elfeledve és magányosan halt meg. Körülbelül ennyiben lehet összefoglalni, és a zene szerintem remekül támasztja alá a szöveget.

Mondhatom, hogy ez egy mestermunka, és csak azért nem adok maximális pontszámot rá, mert az egyik dal, nevezetesen a Flesh And Blood nem fogott meg annyira. De ez csak szőrszálhasogatás.


1. Orgy Of Destruction
2. War Of Worlds
3. Great Old Ones
4. Soundchaser
5. Defenders Of The Ancient Life
6. Secrets In A Weird World
7. Flesh And Blood
8. Human Metal
9. See You In Heaven Or Hell
10. Wake The Nightmares - (featuring Andi Deris)
11. Death Is On It's Way
12. French Bouree - (bonus track)