Revoltons - Night Vision

Kiadó: Limb
Terjesztő: HMP
Együttes: Revoltons
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Avenger
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Olaszország már több remek melodikus-progresszív bandát exportált (Labyrinth, Eldritch, Vision Divine, Adramelch). A nemrég megjelent Revoltons album, a Night Visions alapján pedig nyugtázhatom, hogy utánpótlásból sincs hiány. Technikás és kemény, ámde dallamos zenéjüket élvezet hallgatni, továbbá ez az anyag is rendelkezik azzal a feelinggel, ami tipikusan a talján együttesek sajátja.

A banda gerincét jelentő Andrea (szinti), Alex (gitár) és Pietro Corona (dob) unokatestvérek, így már szinte gyerekkorukban együtt formálták zenéjüket. 1997 óta több énekes és basszeros megfordult a csapatban, egészen a felvételekig nem is volt teljes a felállás. Andro énekes és Alessandro Carli bőgős csatlakozásával megoldódni látszott az egyetlen probléma ami a lemez felvételét hátráltatta, azonban egy szörnyű tragédia hirtelen szétzúzta a terveket. Pietro mindössze 26 évesen szívinfarktusban meghalt, és ez érthető módon annyira lesújtotta az unokatestvéreket és társakat, hogy több mint egy évig képtelenek voltak folytatni a zenélést. 2003-ban láttak ismét munkához, az új dobos pedig a tehetséges Pittore Murer lett. A felvételek a vén csizma különböző stúdióiban készültek, a végleges munkálatokat azonban Michael Tibes végezte műhelyében. A német szakértelmének köszönhetően, a hangzásra sem lehet panasz.
Viszont a borítóra annál inkább, Leo Hao (Iced Earth, Nocturnal Rites, Blind Guardian) mostani munkája az eddigiekkel ellentétben túlságosan sablonos lett, de legalább nincsenek benne világos színek...

A zene hallatán először az Adaigo ugrott be, a legfőbb különbség, hogy az olaszok dalaiban a középkori hangulat helyett egy sokkal érzelmesebb és "maibb" légkör uralkodik. A hangszeresek nagyon patentül tolják a témákat, a dob,- és szintimunkák külön figyelmet érdemelnek. Az énekes Andro orgánuma leginkább a szintén fiatal, svéd Nostradameus frontemberéhez hasonlít, sajnos egyedül az ő teljesítménye ront az összképen. Hangterjedelmével ugyan nincs gond, de néha már idegesítően bizonytalanul hozza azokat a dolgokat amiket nem tud orrból énekelni. Vagy nem dolgozott eleget az anyagon, vagy egyszerűen képtelen ezeket az egyébként abszolút nem extrém témákat biztosabban hozni. Másra nem lehet panasz, nagyszerű dalokat írtak a srácok, szerkezetükben természetesek és arányosak, sehol nem tapasztaltam idegesítően hosszú instrumentális részt vagy refrénismételgetést. A Hands of Magellano egyike a legjobbaknak, a sejtelmes szintidallam iszonyúan erős gitártémába torkollik, de a Dream Theatert idéző zseniális kiállások és a tökéletes refrén sem marad el. Az albumon nincs lírai nóta, egyedül a kétperces Before the Dawn akusztikus gitárjátéka töri meg a tempót. Következő érdekes szerzemény a The Old Walls ahol Andro még egy hörgést is bemutat. Hogy a szövegek sem gagyik bizonyítja ez az elgondolkodtató Freud idézet ami a The Autumn Believer-ben hangzik el:
"We must let nothing pass us by
We must take whatever we can
Even if we commit a small injustice
We must let nothing pass us by
Life is too short
Death inevitable."


Rövid időn belül ez a második olasz zenekar, amiről megelégedéssel nyilatkozhatok. Remélem az énekessel kezdenek valamit, és zeneileg a Night Visions nyomdokain haladva minél előbb jelentkeznek a következő lemezzel.

Az együttes az elhunyt Pietro emlékének ajánlja az albumot.


1. Eternal Pain
2. Cell Of Death
3. Hands Of Magellano
4. Before The Dawn
5. Reality Met Childhood
6. The Old Walls
7. Malcom's Drama
8. Time For Worlds Inside
9. The Autumn Believer
10. The Court's Fool