On Thorns I Lay - Egocentric

Kiadó: Black Lotus
Terjesztő: HMP
Együttes: On Thorns I Lay
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

A görög On Thorns I Lay1992-ben alakult Phlebotomy néven. Ezt két évvel később váltották a maira és azóta számos tagcserén és albumon is túl vannak. Nekem viszont ez az első találkozásom a bandával, így csak erről az albumról tudok mesélni, előző műveikkel való összehasonlítás nélkül. A promo papír szerint depresszív, emocionális dallamos metalt játszanak. Részben igaz mind a depresszió, mind az emocionális megközelítés, de én inkább atmoszférikus rock zenének címkézném őket. Persze ezek a meghatározások mindig nehézkesek és vitathatóak, de szükség van rájuk, hogy körbe lehessen írni nagyjából milyen is az adott zene. Hatodik lemezüket, az Egocentric-et hallgatva olyan zenekar nevek jutnak eszembe, mint Winds, Katatonia, In The Woods, Anathema vagy a Green Carnation. Mélységében, hangulatban vagy éppen zeneileg lehet velük párhuzamba állítani a görögöket. Akiknek az említett zenekarok tetszenek, azok bátran tehetnek egy próbát az Egocentric-kel. Sőt, még a Pearl Jam-et is említhetnénk, mert néhány számban (pl.: When I'm Gone) az ő hatásaikat is érezni, míg a Gallant Nights-ban Minas hangja lett egész Eddy Vedder-es. De dalaik vagy rockosabbak, vagy lágyabbak az említett hatásokénál; kialakították saját vonásaikat.

Noha mindegyik dalra igaz a melankoliával átitatottság vagy az emocionalitás, mégis különbözőek. Kezdjük az elemzést a Life Can Be-vel. Egész könnyed, nemtőrödöm hangulatú rockos dal, amely a közepe felé mélyül el egy rövid időre. Amennyire laza hatású, melódiában épp annyira horodozza a naivnak feltünő, tudatos vakmerőséget. Sokak életének lehet mottója a dal refrénje: "Amikor lehunyom a szemem, minden sokkal jobb". A Poster On A Wall, a vibráló elektronikus és az akusztikus gitárral elhangzó részek váltakozásaival, valamint a kettő átmenetét összekötő monoton riffelés(az album metalosabb pillanat) alapozza meg a dal pszichos sötétségét. A tompán, a messzeségből felhangzó pár soros női vokál, mintha a múltból szólna hozzánk. Az Afraid To Believe torzított gitártémáival megközelíti a mai modern metal csapatokat. A meglepő kezdés után ez a motívum még többször vissza is tér, végig vezetve a dalt. A refrén többszólamúsága pedig zseniális megoldás volt, kaotikus és nagyon szép egyszerre. A többi versszaknál Minas hangja egyébként teljes olyan, mint Mark King-é(!?). Akusztikusan kezdődik az Unsung Songs, dallamaival a Pain Of Salvation Morning On Earth-ére emlékeztetve. Ezzel meg is alapozza a dal melankolikus hangulatát, amely a gitárok keményebb belépése után se foszlik már szét. Teljesen összhangban áll a dallal a booklet-ben a szöveg mellett található kép. A lepusztult üresség képe még mélyebben kifejezi, ami a sorokban rejlik. Végül vegyük még a Quotation for Listeninget, az album záródalát. Lassú, doomos, nagyon sötét atmoszférájú dal, ami a megkönnyebülést hozó véglegességet jeleníti meg. A film részletek és a lágy női vokál rész teszi szinte tapinthatóvá a dalt és fordítja a melankoliát drámába.
Szerencsére teszik ez mind szintetizátor vagy egyéb 'divatos' hangszer nélkül. Mint azt már régóta tudjuk, mind a csellóból, mind a hegedűből szívettépő hangokat lehet kicsikarni és ezt már számos zenekar bizonyította, ahogy most az On Thorns I Lay. A görögök ezúttal a hegedűt használták fel, bár mindössze két szám melankolikus hanguláthoz (Rampant Of K-ism és Dawn Of Loss).
Érdekes, hogy Minas hangja annak ellenére, hogy nem túl karakteres, mégis szorosan része a zenének. Talán hangfekvése és tisztasága az oka kifejezőerejének

Tehát maradjunk meg az atmoszférikus rock zene meghatározásnál. A melankolikus és depresszív jelzőket nem szívesen tenném elé, mert hordoznak magukban némi negatív töltetet. Az emocionális már jobb szó, hisz az érzelmek széles skálán helyezkednek el, bár ezen az albumon inkább a negatív érzelmek kerülnek elő.

Lelke van az albumnak, amelyet vagy át tudunk érezni vagy nem. Előbbi esetben a zene életre kell, utóbbiban pedig legalább kellemes szórakozást nyújt a hallgatónak.


1. Life can Be
2. Poster on a Wall
3. Afraid to Believe
4. Unsung Songs
5. Lack in Resorts
6. Gallant Nights
7. When I'm Gone
8. Rampant of K-ism
9. Dawn of Loss
10. Quotation for Listening