|
Ektomorf - Destroy
No igen... Talán korainak tűnő kijelentés, de úgy érzem, megvan a válasz arra a kérdésre, hogy melyik magyar banda tud igazán betörni Európa metal életébe. Nem állítom, hogy az Ektomorf a kedvenc hazai csapatom, de őket tartom a legjobb magyar koncertbandának, és az se utolsó szempont, hogy Zotyáék tényleg a legkutyább dolgokon mentek keresztül ezért a lemezért. A Blastnek pedig -mint a világ legnagyobb metal kiadója- tényleg megvan a lehetősége arra, hogy befuttasson egy zenekart, ha akar - márpedig a jelek szerint tényleg maximális támogatást élveznek a srácok.
Mi tagadás, az első hallgatásoknál csak két nóta nyerte el igazán a tetszésemet, a nyitó I Know Them, és az Only God. Nem éreztem a dalok külön egyéniségét -pedig az előző korongnál, az I Scream Up To The Skynál minden szerzemény önálló karakterrel bírt.
Idővel viszont kezdett eltűnni a "massza" a számokról - ha nem is tökéletesen. Továbbra se érzek minden témát elég karakteresnek, de ahogy ráéreztem a Destroy ízére, egyre jobban elkezdett működni a korong. A nóták a legkülönfélébb tempóban fogantak, de végig rohadtul dzsunga az album. A zenekar koncertteljesítményét ismerve, előre sajnálom a Pro-Paines srácokat, hogy tavasszal minden este le fogja takarítani őket a színpadról a béna kis kelet-európai előbanda. Persze, könnyű ezt tenni egy ilyen emberrel, mint Joci, aki nem dobos, hanem egy vadállat. Típikusan az a csávó, akivel -játéka alapján- nem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban. Egyszer technikásan pörget, máskor meg egyszerűbben kalapál, de akkora erővel és precizítással teszi mindezt, hogy az eszelős.
Végig rohadt intenzív tehát a korong, és mégis van mibe kapaszkodni: hol akusztikus gitár, hol Zotya dallamai, hol roma énekek színesítik az összképet - utóbbitól nem kell megijedni, hisz a cigány népzene csak az előző lemezhez hasonló mértékben szerepel.
A Destroy egy full extrás hangzású gyalulás, egy roppant erős modern, extrém metal album - és talán egy új kezdet a magyar metal történelmében.
|
